Visszatérés a bankákhoz

Miután visszaértem a tanyára, egyeztettem Csabával. Több les közül is választhattam, végül úgy döntöttem, hogy visszatérek az előző napi búbos banka leshez. Azt már tudtam, hogy röpképet nem fogok tudni készíteni, de titkon bíztam egy sikeresen elkapott etetős pillanatban - természetesen az odún kívül.

Az első alkalommal rossz helyen kanyarodtam le a főútról, de most másodjára már minden ismert volt, gyorsan kiértem a területre. Útban a leshez készítettem róla egy távoli fotót a vaddohány levelek takarásából. Nem szerettem volna feleslegesen megzavarni a madarakat.

Aztán a szokásos procedúra. Elhelyezkedtem, felállítottam a gépet, felnyitottam a takarólapot és elkezdődött a várakozás. Három fotózásra alkalmas óra volt még hátra a napból. A les környéke most sokkal csendesebb volt. Csak két mezei nyulat és egy vadászgató gébicset láttam. Ez utóbbi éppen a földdel takart kútgyűrű takarásában tevékenykedett, csak akkor tudtam róla néhány fotót készíteni amikor leszállt egy pillanatra.

A kedves bankák pedig tartották az előző napi rituálét. Óránként érkezett az eleség, azaz háromszor láttam az ottlétem alatt.

Sajnos a hőn áhított zsákmány átadás odún kívül elmaradt. Továbbra is szorgosan benyújtotta az élelmet az odú nyílásán. Majd tovaröppent...

A párja időközönként kikukkantott, kémlelte a környezetet, hogy mikor várható már a következő ellátmány.

Ebből a rövid délutánból végül ilyen fotók sikeredtek. A várt pillanat ugyan elmaradt, viszont sikerült jóval nyitottabb tollkoronát megörökítenem és ráadásul zsákmánnyal a csőrben. Gyorsan elszaladt az idő, készítettem még innen is egy kitekintő fotót aztán összepakoltam.

  

Vacsorára ismét pizzát vettem, közben töltődtek az akkumulátorok, mentettem a fotókat, készültem a következő napra. Negyed ötre kellett kint lennem a tanyán, ismét csak három órám maradt az alvásra.