Az Aggteleki-karszt

Aggtelek az Aggteleki karsztvidék legismertebb települése. Őseink is kedvelhették, hiszen már a honfoglalás után benépesedett. A település nevét mégis az itt található barlangrendszer tette ismertté. A karsztvidék mészkőből épült fel, a híres barlangrendszer pedig látogatható. Különböző hosszúságú és nehézségű túrákra jelentkezhetünk. A szikla lenyűgözött minket hatalmas méreteivel, formás hasadékaival. A bejárat mellett egy Robert Townson emléktábla van kifüggesztve. Travels in Hungary (Magyaroszági utazások) című könyve 1797-ben jelent meg. Az utazó útleírásának jelentőségét elsősorban ásvány és kőzettani leírásai adják.

Baradla-barlang. Mindenki bújjon kényelmes túrafelszerelésbe, mert ez egy hosszabb fotótúra lesz. Ha készen álltok akkor induljunk! Mint azt már említettem a karszthegyek mészkőből épülnek fel és a kialakulásuk ideje bizony kissé régen történt - úgy 500 millió éve. A hegyek  aztán a folyamatos kéregmozgások hatására rögökre darabolódtak, majd emelkedtek, süllyedtek. Nagyon hosszú idő alatt a felszín alatt robogó patakok és a keményebb hordalék hatalmas barlangrendszereket alakított ki. A rögök mozgása is tovább folytatódott, így alakulhattak ki többszintes barlangok. A mészkőbarlangokban a szivárgó, csöpögő víz csodákra képes! Feloldja a mészkövet és a barlang mennyezetén felülről lefelé függő cseppkövek képződnek - ezek a sztalaktitok. A lehulló vízcseppekben van még oldott mészkő melyek aláhullva ott is építő munkába kezdenek, álló cseppkövek jönnek létre - ezek a sztalagmitok. És közben még mindig minden mozog. Itt persze nem a hétköznapi értelemben vett mozgásról beszélünk hanem sok száz, ezer évről. A végeredmény? Egy varázslatos világ, amit látni kell, mert leírhatatlan! Egy ilyen világban kezdjük meg most a túránkat. A Baradla a térség és Magyarország legismertebb és leghosszabb barlangja. Járatainak hossza - a Szlovákiai szakasszal együtt - 25,8 km. Az 5,3 km hosszú, Szlovákiában húzódó szakasz neve, Domica. A Baradla-barlangot először 1742-ben említik az írások. Viszont a kutatások bebizonyították, hogy már a jégkorszak embere is tudott a barlangról, sőt használta is. A barlang bejáratától kezdtünk leereszkedni és hamarosan elértünk a "Csontházterembe".

Túravezetőnktől tudtuk meg, hogy ide húzódott vissza a hideg, a tél elől az ősember. Emberi és állati csontok, kőszerszámok, edények bizonyították jelenlétét. Később a háborúk idején a környékbeliek is használták menedékként.

A barlangban +10C az átlaghőmérséklet. A levegő relatív páratartalma 95-100%. Gyakorlatilag szennyeződésmentes, nagyon egészséges a levegő. Ki is használtam, a túra során végig figyeltem rá, hogy jó mélyeket lélegezzek! Érdekes, hogy ezt a magas páratartalmat lent szinte nem is lehet érezni. Folytattuk a túrát, mellettünk feltűnt egy kis patak. Ő az egyik akinek ezt a csodavilágot köszönhetjük. Ez az Acheron-patak. 

Ahogy ereszkedtünk a mélybe, egyre szebb cseppkőalakzatokat figyelhettünk meg. 

Sok alakzat kapott nevet a barlangkutatóktól és nem is alaptalanul. A következő képződmény fantázianeve a "Szószék".  

Valóban olyan mint a templomokban látható szószékek. Egy szobrász sem faraghatna szebbet. 

Ínséges időkben itt finom madárhúst is találhatunk. Ugye látjátok a két megkopasztott és felfüggesztett fácánt. Az egyik a jobb fácán, a másik ... igen, igen! Ő a BALFÁCÁN.

A következő fotón két érdekes cseppkőképződmény is látható a "Szószék" felett. Bal oldalon egy fellógatott "Csuka" jobb oldalon pedig a minden házas férfi által igen nagyra becsült "Anyósnyelv" látható.  

A patak itt már meglehetősen méretesre duzzadt, korlátok között haladt tovább a kis csapat. Olykor olyan keskeny átjárókon haladtunk át, hogy a fejünket be kellett húzni. A kövek hihetetlenül változatos színekben pompáztak.

  

Bízom benne, hogy tetszik a túra. A következő részben tovább ereszkedünk, tartsatok velem akkor is.