Kutyavár

Pár hete egy elintézendő dolog miatt Érdligetre kellett mennem. Mivel korábban még nem jártam ott, rákerestem a Google-ban, hogy van-e esetleg ott valamilyen érdekesség, látnivaló. Egyetlen dolgot találtam csupán, de a neve egyből felkeltette az érdeklődésemet... Kutyavár! Hogy micsoda? Elhatároztam, hogy ezt mindenféleképpen megnézem. Vonattal indultam a Déli pályaudvarról. BKK bérlettel kombinálva a jegyár töredéke a gépkocsival történő utazáshoz képest. Érdliget egy kis állomás, ahol a legtöbb vonat csak átrobog. Ez okozta számomra az egyetlen kellemetlenséget. Kiszámoltam, hogy mire mennyi időm jut majd. Választhattam. Lesz fél órám eljutni a Kutyavárhoz, megnézni és visszaérni vagy kényelmesen megnézhetem, de akkor utána majd egy órát kellett volna pluszban várakoznom a következő vonatra. Hideg, ködös nap volt, ezért a gyors turista üzemmódot választottam. Az állomástól az utam először a Balatoni úthoz, majd tovább a Kutyavári utcában vezetett. Az enyhe emelkedő és a gyors menet gondoskodott róla, hogy ne fázzam. Végül megérkeztem és egy kis vaskapun beléptem a parkszerű helyre. Sajnos, nagyon kevés maradt meg ebből műemlékből, már az indulás előtt tudtam, hogy gyorsan bejárható lesz.

Egy legenda szerint a vadászkastélyt Mátyás király építtette vadászkutyái és vadászai részére - innen ered állítólag a Kutyavár név. Ez viszont eddig nem nyert bizonyítást és valószínűleg nem is állja meg a helyét, hiszen már egy 1417-ben íródott oklevél is említést tesz a várról. 1684-ben Lotaringiai Károly herceg egy rövid ostrom után bevette a várat, majd leromboltatta. A köveket építkezésekhez hordták szét. Később - valamikor a XIX. században - az akkori   tulajdonosa, gróf Wimpffen erdészházat építtetett a megmaradt kövekből. Tudva ezeket, már az is kész csoda, hogy manapság ilyen állapotban tekinthetjük meg a helyreállított délnyugati faltöredéket.

Az ásatások során, a Kutyavár mellett régi római kori elnagyolt kőfaragásokat is találtak, amelyek jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum kőtárában vannak.

  

1936-ban Diósd kertváros és Érdliget község egy országzászlót állított fel Mátyás király egykori várának romjainál. Ez olvasható a talapzaton, amely rögtön a bejárattal szemben áll a domboldalon. Mára csak ennyi maradt belőle, a rúd és a zászló eltűnt. Az elszáradt koszorúkon azért ott volt a nemzeti trikolórunk.

Szorított az idő, indulnom kellett vissza, hogy elérjem a vonatot. Az egyik utcasarkon megfogott egy szobor hangulata.

Nem túl látványos és ismert várrom, de talán megért egy rövid bejegyzést.