Reggeli határjáráson

Minden napot egy jó kis határjárással nyitottam. Napkelte előtt keltem, gyorsan elkészültem és indultam is. A hegy mögül érkező első napsugarak már a bekötőúton találtak. A könnyű séta érdekében a telével felvértezett fényképezőgépet vittem magammal. Alkalmanként 6-8 kilométert jártam és 8-9 óra magasságában értem vissza a szállásra. Íme néhány fotó és egy mókás találkozás története.

      

Csak ismételni tudom magamat, a táj gyönyörű bár nagyon meglátszott rajta a kemény nyári hőség. Az útról visszanézve már Mindszentkálla templomtornya is napfényben fürdött.

A reggeli csendben mindenfelé fakopáncsok kopogtak szorgosan. Szokatlanul nagy létszámban figyeltem meg őket.

A tarló felett kenderike csapatok röpködtek, belőlük sem láttam még korábban ilyen sokat egyszerre. Ráadásul (ha jól tudom) nem kedvelik a nagy nyílt területeket. Itt mégis szép számmal röpködtek, bizonyára okkal.

A határban csak egy-két egerészölyv keringett a magasban, a földeken seregélycsapatok reggeliztek.

Sokfelé húzódik itt drótkerítés, mely nem meglepő hiszen nincs ide messze Kékkút, ahol ásványvizet termelnek ki és palackoznak.

Ezek a vízbázisok fokozottan védettek. A védelem érdekében hidrogeológia védőterület létrehozását írja elő a törvény, melyeket a környezeténél fokozottabb biztonságban kell tartani.

És akkor az a bizonyos mókás találkozás. Rögtön első reggel - miután már jó mélyen bent jártam a mezőn - visszanéztem azt láttam, hogy valami futva közeleg felém a kis ösvényen. Messze volt még, először azt hittem egy kóbor kutya, de a objektív segítségével meglepődve láttam, hogy egy mezei nyúl közeleg felém rohamtempóban.

Ismét bebizonyosodott, hogy a vadállatoknak általában sokkal fejlettebbek az érzékszerveik, mert a nyúl objektív nélkül is rögtön kiszúrt és azonnal megállt az ösvényen. Figyelt majd egy pillanat múlva eltűnt a zöldben.

  

És mitől mókás a találkozás? Ha hiszitek, ha nem, de minden reggel menetrend szerint (közel azonos időpontban) megjelent a nyúl azon a részen. Nem tudom honnan jött (éjszakai műszakból vagy egy-egy átmulatott este után - hahaha), de ott volt mindig. Ebben a bokorban lehetett a fészke, sajnos közel sem ideális fényviszonyok között. Azért dokumentálásként feltöltöm a fotót.

Örömmel láttam a határban legelésző, szép számú szürke marha csordát. Ezt a párt választottam ki, a kép címe lehetne talán "édes élet"?

A távolban az erdő szélén egy újabb romot láttam (igaz a Káli-medencében nem nehéz ilyen régi maradványokat találni). A Kerekikál templom romjai.

  

Talán közelinek tűnik rom, de senkit ne tévesszen meg, mert a fotó egy 400mm-es telével készült. El is határoztam, hogy ez lesz a másnap reggeli sétám célpontja...