Fenn és lenn

Fenn a magasban hihetetlen formákat produkáltak a felhők. Ez a fotó lett a másik kedvencem erről a naptól.

Mindeközben lenn elkeserítő pusztulás nyomait láttam. Megmondom őszintén, hogy engem sokkolt a látvány. Biztos mindenki emlékszik rá, hogy a december nagyon komoly ónos esőzéssel indult. Súlyos problémákat okozott az ország több területén. Sajnos napjaink híradásainak nagy részét negatív tartalmú történések közlése tölti ki. Egy idő után az emberek nagy része szinte már fásultan fogadja a hírdömpinget. A helyzet komolyságát csak akkor fogja fel igazán, ha személyesen is érintett lesz vagy élőben láthatja a történéseket. Napokig hallottam a híradásokban, hogy nincs áram, vezetékek szakadtak le, megközelíthetetlen néhány település, veszélyesek a jéggé fagyott erdők... Majd lassan "normalizálódott" a helyzet. Így indultam neki a budai hegyeknek és amikor ott álltam a félbetört fatörzsek tövében akkor döbbentem meg igazán!

Egyszerűen kettétörtek a 10-20 méter magas fenyők, nem bírták a jégtömbbé fagyott lombozatok súlyát. Az erdő avarszintjét pedig teljesen beborította a törmelék. Ágak, haldokló lombozatok mindenfelé.
Az év első túráját is a budai hegyekbe terveztem. Akkor a menetelés végcélja a János-hegyi Erzsébet-kilátó volt. Nem volt egyszerű kirándulás. Rengeteg törött, hasadt vagy éppen kidőlt fatörzs akadályozta a sétát. Hol kúszni kellett, hol fát mászni, máshol pedig csak a kerülőút maradt. A sétát megelőző napon ismét esett az ónos eső. A napsütés ellenére a hegy északi, árnyékos oldala masszívan jeges maradt. Csúsztam, kapaszkodtam, de végül megúsztam esés nélkül. Íme egy jeges alkonyati fotó az Erzsébet-kilátónál 2015. január 3-án.