Ipartörténeti séta a Gázgyárban

Az előző poszt apropóján most előveszek egy régi fotósorozatot. 2013 őszéig kell visszatekernem az időkereket. A "Design Hét Budapest" keretein belül abban az évben először került megszervezésre az "IPAR100" ipartörténeti séta. Három létesítmény megtekintésére lehetett jelentkezni és köztük szerepelt a Gázgyár is. A jelentkezési helyek pillanatok alatt beteltek, jól mutatva, hogy mekkora érdeklődés van az ilyen programokra. Legnagyobb sajnálatomra én is lemaradtam akkor a regisztrációról. Pár nappal később a "Lásd Budapestet" blog szerzőjétől kaptam egy levelet, miszerint a nagy érdeklődésre való tekintettel lesz két extra látogatási lehetőség. Így sikerült végül csatlakoznom ehhez a programhoz. Vegyes képet kaptunk a területről. Sok épület megújult már, de számos matuzsálem még felújításra várt. Itt van például a tornyok mellett álló Kazánház.

       

Még így romos állapotban is igen impozáns látványt nyújtott. A gázfejlesztő kemencerendszert hazai kitermelésű barnaszénnel üzemeltették. Évi 200-220 tonna szént nyeltek el a kemencék.
A javítóműhelyek jó része már felújításra került és jelenleg irodaházakként funkcionálnak.

  

Az egyikbe benézhettünk, igaz csak pár percre. Modern, a mai kor elvárásainak megfelelő beltér fogadott minket. Nagyon tetszett, hogy a felújítás során meghagyták a régi stíluselemeket, tárgyakat. A javítóműhely régi daruja élénk sárga színben pompázott a fejünk felett.

Aztán lassan elértünk az ipartörténeti séta fénypontjához, a Generátorházhoz. Kivételes szerencsében volt részünk, hiszen rövid időre kinyitották nekünk a régi épület kapuját.

Az épület egyébként nem látogatható, így mindenki rohamtempóban fotózni kezdett, hogy megörökíthesse a belteret. Íme pár kép a vezérlőről, de az igazi ipartörténeti kuriózumot a következő bejegyzésben fogom megmutatni.