Séta az angolparkban

Alcsútdoboz egy érdekes településnév. Anno, Alcsút és Vértesdoboz települések egyesülésével jött létre. Az 1820-ban létrehozott angolpark látogatók sokaságát vonzza az év minden szakában. A park romantikus képét alapvetően határozzák meg a Váli-víz és az Acsai-víz által táplált kis csatornák, valamint az arborétum közepén található tó. Sétánk során több kő-, illetve fahídon is átkelünk.

A patinás kőhidak remekül illeszkednek a természetes környezetbe. Zöld növényekkel körítve, nyáron még szebb lehet a látvány. Most felfutó borostyánok dobták fel a tompa szürkeséget.

A tavat elhagyva egy hatalmas pázsitos, sík területhez érünk. A túloldalon impozáns és egyben érdekes látványt nyújt József nádor klasszicista nyaralója - pontosabban annak megmaradt portikusza.

A kastélyt Pollack Mihály építette 1819-1827 között a nádor megrendelésére. Sajnos a második világháború pusztítása ezt az épületet sem kímélte. Elpusztult és ma már csak az oszlopos bejárati részt tekinthetjük meg a megmaradt tympanonnal. Az épülettorzó mellett közvetlenül egy kis kápolna látható.

Storno Ferenc tervei alapján, 1880-ban épült. A neoromán stílusú kápolna külsőleg külsőleg nagyon jó állapotúnak tűnt. Valószínűleg a beltér is hasonlóan szép lehet, hiszen esküvői szertartásokat is szoktak itt tartani.
A séta közben egy kedves pillanatra lettem figyelmes. Emlékeztek még Bilicsi Tivadar - "Apu hod med be?" című dalára? Az öreg elpusztult fa belsejében csodálkozva álló gyerekeket látva ez a dallam jutott eszembe.

  

Az angolpark fantasztikusan szép lehetett fénykorában. A kialakítása Tost Károly, schönbrunni kertépítő mester nevéhez fűződik. A park épületei közül több elpusztult az idők során, de szerencsére néhány fennmaradt az utókornak is. A Gloriette, a Medveház és a Babaház ma is látható. Ez utóbbi előtt található ez az oroszlánfejes kút.