Pillanatok a vadasparkból

Kezdjük hát meg a sétánkat! Pillanatképek a vadaspark álltairól, a teljesség igénye nélkül. Alig indultunk el máris örömteli kiáltással fogadott minket egy zászlósfarkú gereza. Ritkán látható majomfaj itthon, nincs minden állatkertben.

 

Mit szóltok ezekhez a fogakhoz? Jobb jóban lenni vele, nemde? A gyűrűsfarkú maki tapasztalt celeb módjára állta a fotósok rohamát. Egy igazán komoly arc a vörös szőnyegen.

 

Zöld leguán - ami a fotón most nem is zöld - kényelmesen elnyúlt egy hosszú fatörzsön. Mindent szemmel tartott, mindezt rezzenéstelen testtel.

Félelmetes karmok ugye? Néhány állatról nehéz jó fotót készíteni, hiszen a látogatók biztonsága érdekében sűrű, nagyjából 1-2 centiméteres, négyzethálós drótketreceket alkalmaznak az üzemeltetők. Szerencsére egy jó teleobjektívvel és távolról fotózva valamelyest kiküszöbölhető ez a probléma. Azt hiszem egészen jól becsapható a szemünk. Példa erre a fenti két leguános fotó.
A következő képen egy gyapjasfejű tamarin vagy ismertebb nevén Liszt-majom látható. Mit gondoltok, miért nevezik így? A megoldásotokat a fotó utáni szövegrészben ellenőrizhetitek.

Villámgyorsak, nagyon nehéz lefotózni őket. Ha egy-egy pillanatra megállnak gyors beállítás és reakció szükséges a részünkről, melyet rendesen megnehezít az imént említett drótháló. Végül azért csak sikerült elfogadható képet készítenem róla. A megoldás pedig: nevét jellegzetes fehér hajkoronájáról kapta, amely emlékeztet Liszt Ferenc frizurájára. Ha erre gondoltál, akkor gratulálok!
A nagymacskák táján teljes nyugalom honolt. Az eurázsiai-hiúz álmosan hunyorgott...

... a bengál tigrispár egyike a faemelvényről figyelte a történéseket, miközben párja komótosan sétálgatott.

E poszt záróképe legyen egy délutáni sziesztakép a rhesus-majmok ketrecéből, ahol nagyban folyt a kurkászás. Fontos része a mindennapjaiknak, hiszen így szabadítják meg egymást a különböző élősködőktől. Hát nem fantasztikus az élővilág?