Karibi üdvözlet Rudabányáról

Tudom, furcsa címet választottam a következő posztnak, de a fotók mindjárt magyarázatot adnak rá. A múlt században még nagyon sok helyen folyt bányászat az országban. A rendszerváltás után viszont egymás után zártak be a fejtések, olykor szemmel látható, mély sebeket hagyva a földfelszínen. A külszíni fejtések, a beszakadt vagy mesterségesen beomlasztott aknák helyén idővel úgynevezett bányatavak alakultak ki. Ezeken az elhagyatott helyeken - az idő előrehaladtával - a természet lassan begyógyítja a sebeket. Most az egyik ilyen bányatavunknál teszünk látogatást Rudabányán, amely véleményem szerint biztosan dobogós helyezést érne el a szépségével.

Az első fotó talán már meg is magyarázza a különleges címválasztást. Nyári napsütésben hihetetlenül szép látványt nyújt a kék és a zöld ezernyi árnyalata a vízfelszínen. No, de kezdjük az elején a történetet. A tó egy volt külszíni vasércbánya helyén, az Andrássy II. és a Vilmos bányarészek találkozásánál alakult ki.

Ma látható állapotában nagyjából 300 méter hosszú, átlagos szélessége 80 méter. A legnagyobb mélysége pedig - most tessék kapaszkodni - eléri a 60 métert! Ezzel a mélységgel kiérdemelte hazánk legmélyebb állóvizének járó címet is.

Ahhoz, hogy ezt a gyönyörű tavat személyesen is láthassuk, tudnunk kell néhány fontos dolgot. A tó és a hozzávezető földút magántulajdonban van. Ezért a megközelítése csak a tulajdonos engedélyével lehetséges! Szerencsére ez könnyedén beszerezhető a rudabányai múzeumban, mivel az intézmény kapott egy állandó megbízást a belépési engedélyek kiadására. Tehát az első utunk mindenféleképpen idevezessen! Mivel egy kis településről van szó, érdemes előre leegyeztetni az időpontot. Én a 48-353-151-es telefonszámon "jelentkeztem be" és így az érkezésünk után egy perc alatt kezemben volt a szükséges papíros. Vegyük komolyan mert a rendőrség ellenőrizheti és ellenőrzi is a meglétét. Ottjártunkkor is volt egy ellenőrzés, hiszen egy gyönyörű, de legalább olyan veszélyes tóról van szó. A rudabányai körforgalomból Szuhogy felé indulunk. A táj gyönyörű, könnyű elmellőzni a tóhoz vezető kis földutat és sajnos tábla sem jelzi az irányt. Mielőtt a kanyargós út ereszkedni kezd a völgybe, előtte lesz balra az elágazás. Ha sikeresen letértünk akkor ilyen minőségű földúton haladunk tovább.

 

Hamarosan elérjük a képen látható volt generátorházat. Azt javaslom, hogy itt parkoljatok le. Innen már csak egy pár száz méteres séta van hátra a tóig, viszont olykor térdig érő vízmosásokkal, amit biztosan nem kedvelne a kocsink alváza. Aztán meg is érkezünk a tóhoz, egyszerűen gyönyörű!

Körben meredek sziklafalak és omlások. A növényzet lassan mindenhol megtelepszik. A kristálytiszta és nagyon hideg víz szegény tápanyagban, de állítólag apró halak megélnek a tóban (mi nem láttunk egyet sem).

Mi egy jó részét bejártuk a tónak, de nem tudom, hogy teljesen körbejárható-e. Olykor a murvás, homokos, könnyen omló "ösvény" szó szerint a meredély szélén kanyarog, nagyon óvatosan és megfontoltan lépkedjünk!

  

A következő posztban még néhány fotó erejéig maradunk a tónál, tartsatok velem akkor is.