Zöld küllő lesen...

... fenn a János-hegyen. Az apaji kirándulást követő nap délutánján még sétáltam egyet a hegyen. Jó volt látni, ahogy ébredezik a természet. A magas, kopasz fák között zöldült már az aljnövényzet, virágba borultak a bokrok.

A napsütés ellenére meglehetősen párás volt a levegő. A Kaán-kilátó még jól látszott, de a Makovecz-kilátót már csak távcsővel lehetett megtalálni az erős fényben és a vibráló levegőben.

 A távoli vonulatok pedig teljesen elmosódtak. 

Pár héttel ezelőtt már említettem az egyik posztban, hogy néhány madárral - pontosabban a fotózásukkal - kicsit balszerencsés vagyok. Nos, ebbe a körbe tartozik az egyik kedvencem, a zöld küllő is. Egyszer sikerült egy példányt becserkésznem a Városligetben, már ott volt a keresőben, jó pozícióban, de az exponálás pillanatában egy arra rohanó és kiabáló gyerkőc sajnos elriasztotta. 

Itt a hegyen, a kilátó alatt elterülő erdőből több helyről is hallottam a hangjukat. Gondoltam ismét szerencsét próbálok. Lassan haladtam a fák között és végül elértem egy olyan helyre ahonnan három különböző példány hangját hallottam felváltva. Egy háromszöget képzeljetek el és én ott álltam a közepén. Pontosan hallottam, hogy mikor melyik fáról jön a hang. Figyeltem és próbáltam óvatosan pozícióba kerülni, de a madarak ismét a bolondját járatták velem. Körbe-körbe ugráltak a fatörzsön vagy pontosan felettem mutatkoztak. Elszálltak és miután eltávolodtam a fától visszaröppentek. Arra is volt példa, hogy egyszerűen nem láttam őket. Hallottam a hangjukat, de olyan takarásból, hogy még távcsővel sem sikerült meglátnom az adott példányt. Ilyen és ehhez hasonló "szuper" képeket sikerült csak készítenem.

Csodálkoztam is, hogy az egyik közeli fán gubbasztó örvös galamb, hogy nem fordult le az ágról a kacagástól.

Három órás sikertelenség után végül feladtam a próbálkozást. Alkonyodott, ideje volt indulni. Legalább az erdőben szépek voltak a késő délutáni fények.

Természetesen nem adom fel, egyszer majd csak sikerül!