Irány a Dél-Alföld!

Az egynapos osztrák kirándulásunk után egy hosszabb, másfél hetes hazai körút következett. Rég látott, dél-alföldi városok újra felfedezése volt a célunk. Hétfő délben indultunk el Szegedre. Munkanap lévén meglehetősen telített volt az autópálya, de szerencsére nem volt semmilyen fennakadás vagy torlódás az utunk során. Időben megérkeztünk és elfoglaltuk a szállást. 

Kipakolás után maradt még bőven időnk az esti vacsoráig, így sétáltunk egyet a belvárosban. Az utóbbi időben nagy divat lett a városnevek megjelenítése hatalmas fehér betűkkel, egy frekventált, központi helyen. Nem volt ez másképp Szegeden sem. A Móra Ferenc Múzeum előtti téren láttuk meg a feliratot. Az "SZ" betű kreatív kialakítása egy szívet formált.

Innen a Tisza felé sétáltunk tovább, ahol madárszerető emberként lefotóztam egy kút madárfejes vízköpőjét.

Ha már Tisza, akkor bizony kötelező megtekinteni a Tisza-szobrot is. Tar István alkotása 1968-ban lett felavatva és egy áthelyezést követően 1978 óta látható a jelenlegi helyén.

Sétáink során rengeteg szobrot láttunk a város közterein. Ezek közül kiemelnék még egyet, mégpedig Farkas Pál műalkotását. A Tiszavirágzás szobra 1998-ban készült el és a Belvárosi híd melletti partrészen látható.

A tiszavirágzást megörökítő bronzszobor üveghullámokon áll. A tiszavirág (kérész) három évig, lárvaként fejlődik a folyó iszapjában. Rövid életű, egynapos tömeges kirajzásuk egyedülálló természeti látványosság.

A copf stílusban épült Városháza a Széchenyi téren található. 

Érdekes, kicsit "velencei" hangulatot kölcsönöz az épületnek a bal oldalán épült függőfolyosó.

A tér névadó szobrát egy alkalommal érdekes fény-árnyék viszonyok között sikerült megörökítenem.

A miniatürizált tér szobra lehetőséget biztosít a vakok és gyengénlátók számára, hogy tapintásukkal ők is "láthassák" a tér épületeit, szobrait.

Az egyik kapubejáratnál egy érdekes iparostáblára lettem figyelmes. Azt hiszem ez már igazi kuriózumnak számít a XXI. században.

Három napot töltöttünk el Szegeden és minden este a Kiskőrössy Halászcsárdában vacsoráztunk. Nagyon ízletes a halászlevük, ajánlom a figyelmetekbe. Az étterem mellett lustán hömpölygő Tiszáról  bizony nehéz elképzelni, hogy olykor hatalmas pusztításra is képes. Az étterem falára kifüggesztett tábla ezekre a nagy áradásokra emlékeztet. Aggodalomra adhat okot, hogy minden évszám 2000-el kezdődik...

   

Egyik délután sikerült egy különleges pillanatot megörökítenem az étterem udvaráról. Egy percig tartott az egész. Tudom nem túl ideális a perspektíva, de sajnos nem volt időm az objektívcserére. 

A vacsorák után, hazafelé sétálva minden alkalommal megcsodáltuk a Szegedi Dóm esti díszkivilágítását.