A kicsit hosszúra sikeredett dél-alföldi sorozat mellett csak kevés téli témájú poszt született. Így most egy igazi télbúcsúztató bejegyzés következik. Február utolsó napjára szokatlanul jó időt ígértek az időjósok. Vétek lett volna kihagyni a lehetőséget, így kivettem egy nap szabadságot. Gondoltam kirándulok egy nagyot. Elindultam Martonvásárra.
Régen terveztem már ezt a kirándulást, erdei fülesbaglyokat szerettem volna lencsevégre kapni. Az országban több erdei füles csapatról is tudomásunk van, melyek közül a legnagyobb Túrkevén látható. Ott a téli csúcsidőszakban bizony 1000-1200 madár is összejöhet. Nem véletlenül nevezik a települést a baglyok fővárosának. Martonvásáron szintél él egy kis bagolycsapat, mely jó eséllyel megtalálható és látható a kastélyparkban. Őket szerettem volna célba venni a fényképezőgép keresőjével. Február táján a legtöbb fa még javában a téli álmát alussza, így elsősorban a fenyők örökzöld lombozatára koncentráltam. Figyelmesen, fáról-fára haladtam. Igaz egy idő után már eléggé fárasztó volt hátradőlt pozícióban a fenyőket pásztázni. A hátamat húzta a hátizsák súlya, a nyakamban ott lógott a teleobjektívvel felszerelt fényképezőgép, a szemem előtt pedig a távcső. Persze baglyok esetében érdemes a fák alatti területet is figyelemmel kísérni, furcsa kis szőrös galacsinokat keresve. Aztán a keresőben egyszer csak megjelent az első tömzsi test.
Aznap a csapatból négy példányt sikerült megtalálnom és lefotóznom. Sajnos a meleg, napfényes idő mellé meglehetősen viharos, tavaszi szelet is kaptam jócskán. Igyekeztem stabilan megtartani a kályhacső méretű objektívet. Nem volt egyszerű dolog, nagyon rángatta az erős szél. Viszont ugyanakkor mókás képek is készültek a szélnek köszönhetően. A lelapított fülű madarakról...
Érdekes módon a négy példány közül szinte mindegyik éberen figyelt, csak az egyik sütötte le időközönként álmosan a szemét. Talán őket is a viharos szél zavarta a szunyókálásban?
Ha már a baglyokról írok... Milyen a véletlen, hogy a szokásos havi MME előadáson az elmúlt szerdán Bajor Zoltán, a Budapesti Helyi Csoport elnöke éppen ezekről a csodálatos madarakról tartott előadást. Nagyon érdekes volt, rengeteg új dolgot tudtam meg erről a fajról. Meg is osztok pár információt az ott hallottakról, a teljesség igénye nélkül.
A világon eddig 268 bagolyfajt írtak le a kutatók, ebből Magyarországon csupán 12 faj található meg. Szinte hihetetlen, de nem tudják mozgatni a szemüket! Viszont kárpótolta őket a természet azzal, hogy a fejüket 270 (!) fokban képesek körbeforgatni. Ezt a különleges csont- és érszerkezetük teszi lehetővé. A fő ütőerük nem a nyak oldalán, hanem a gerinc előtt helyezkedik el.. Fejforgatáskor ezek az erek megnyúlnak. A látásuk mellett a hallásuk is kiváló. Nagy méretű füleik aszimmetrikusan (!) helyezkednek el, így képesek halálos pontossággal bemérni a zsákmányállat pontos helyét, akár a hótakaró alatt rejtőzködőkét is. A tollfül nem igazi fül, csupán csak tollak, melyek elsősorban hangulatjelzésre szolgálnak. Teljesen hangtalanul repülnek! Tollaik lazák és bolyhosak, az evezőtollak elülső fele pedig fogazott. Így a prédaállatok nem képesek érzékelni a közelgő veszélyt. Egy rövid videó:
A préda számukra emészthetetlen részeit visszaöklendezik egy csomóban, melyet köpetnek hívunk. Ezért említettem a bevezetőben, hogy érdemes a fák alatti területet is figyelni. Így nézett ki az erdei fülesek alatti terület a parkban.
Tudom nem túl gusztusos, de képzeljétek el, hogy a köpetek színéből, formájából - sok egyéb információ mellett - az adott bagoly fajtája is meghatározható. A legtöbb bagoly egyáltalán nem épít fészket. Inkább odúlakók, egyes fajaik pedig fészekparazita életmódot folytatnak.
Gyönyörű szépek Bárcsak egyszer mi is láthatnánk 😊
VálaszTörlésA fotókért megérte a kényelmetlenség. Tényleg jópofa lett a fotója. S szépek.
VálaszTörlés