Kereszt és félhold

Régi fotókat veszek most elő az archívumból. A napokban beszélgettünk a kolléganőmmel, aki először járt Budán, Gül Baba felújított türbéjénél. Szerette volna látni a felújítás előtti állapotot is, ezért vettem most elő a 2013-ban készült fotókat. "Kereszt és félhold - török emlékek Budán" címmel meghirdetett várostörténeti sétán vettünk részt abban az évben. Nagyon érdekes kirándulás volt, ezért úgy gondoltam, hogy a teljes anyagot feltöltöm most a blogra. A séta a budai Rácz-fürdőtől indult. Köztudott, hogy a muzulmán vallásban nagyon fontos a fürdés szertartása. Az is mindenki által ismert, hogy kis országunk gazdag termálvizekben. A 150 éves uralom alatt számos helyen kihasználták a törökök eme természeti adottságunkat. Több, ma is működő török fürdő emlékeztet vissza minket arra a korra. Budapesten a budai hegyek és a Duna találkozásánál kialakult törésvonal mentén, nagyjából 110 forrás tör a felszínre, melyek nagy része meleg vizű. Tudnunk kell, hogy két fajta török fürdőt különböztetünk meg. Az egyik a hamam (gőz-tisztasági fürdő), míg a másik az ilidzsa vagy kaplidzsa (termál-gyógyfürdő). Az imént említett meleg vizes források 15-80C fok közötti hőmérsékletűek, így elmondhatjuk, hogy a budai török fürdők az ilidzsa kategóriába tartoznak. Mint említettem a séta a Rácz-fürdő épületénél kezdődött.

A fürdő a nevét a régen itt élő rácokról kapta. Nyolcszögletű kupolacsarnoka a török időkből származik. A fürdő beltere különleges rózsaszínű vakolatot kapott a török időkben. A színre is megvan a magyarázat. Agyagport kevertek a vakolatba, mely így sokkal ellenállóbb lett és nem penészedett. Az évszázadok alatt többször átépítették, felújították az épületegyüttest. Ezek közül csak a kupola és tusolócsarnokot emelném ki, melyek csipkés mintázata Ybl Miklós tervei alapján készültek el. Legutóbb 2010-ben lett a fürdő épülete felújítva. Következő állomásunk a Rudas fürdő volt. Menet közben a Gellért-hegy kora reggeli részleteiben is gyönyörködhettünk.

Rövid séta után megérkeztünk a fürdőhöz. Ezt is csak kívülről tudtuk megnézni.

A Rudas fürdőt a törökök már az uralmuk kezdetén tatarozták. Később a budai pasa, Szokollu Musztafa építette újjá. Ebből az időből való a gyógyfürdő központjában található nyolcszögletű medence. A világháború alatt ez az épületegyüttes is komoly károkat szenvedett. A magas kőfalon egy emléktábla látható. Sajnos korunk "vívmánya" a graffiti ezt sem kerülhette el. Azt hiszem a "művész" saját tettét is minősítette a szöveggel. 

Máris indultunk a következő állomásra. A túloldalon Szent Gellért tartotta magasba sétánk másik jelképét - a keresztet. 

Jankovits Gyula bronzszobra a mártírhalált halt püspöknek állít emléket. Pár perc múlva megérkeztünk a tabáni plébániához. Itt megtudtuk, hogy mi köze van a templomnak a török időkhöz.  Szokollu Musztafa 12 évig volt budai pasa és nevéhez sok-sok építkezés kötődik. Ezen a helyen állt a dzsámija, melynek alapjaira épült később a Szent Katalin templom.  Az út túloldalán a fák között egy rom látható. Nem tartozik szorosan a sétához, de érdekességképpen leírom mi is ez. 

A XIX. század végéig a Tabánban rengeteg kis ház volt és ezek között húzódott az Ördög-árok. A középkori elnevezés a kiszámíthatatlanságára, a kanyargósságára utalt. Szennyvizet vezetett el, méghozzá nem is keveset. A fent látható romok az egyik hídfőállás maradványai. Megnéztük a mai Tabánt, aztán következtek a lépcsők fel a várba. A gyönyörűen virágzó fák lombjai között feltűnt a vár egyik meghatározó része, a Buzogánytorony.  

Mielőtt beléptünk volna a várkapun egy újabb török emléket néztünk meg. A Várbazár feletti részen van egy kis bekerített terület, ez a török temető. 

Gerő László történész tervezte meg ide, hiszen eredetileg ez sem itt volt. A törökök mindig külvárosi temetőkben temetkeztek. Ha mai viszonylatban nézzük, akkor ez Budán a Déli-pályaudvar, Pesten pedig a Széchenyi tér helyén lehetett. Törökországban, Konstantinápolyban is csak a szultánokat és feleségeiket temették el királyi mecsetekben. Érdekes információt tudhattunk meg a sírkövekről. A férfiak kettőt is kaptak. Az egyik a fejnél állt és turbános díszítést kapott. A másik a lábnál pedig az elhunyt foglalkozására utaló díszítést kapott. A nők temetéséről nincs információnk. Innen rövid időre betértünk a várba, hogy mihamarabb elérjük a Fő utcát. 

Hosszabb gyaloglás következett. Először a volt kapucinus templomot néztük meg. Nagyon jó példa a séta illusztrálásához.  

A tornyokon keresztek vannak, de ez az egyetlen templom Budapesten, amelyben nagyobb részletek maradtak meg a török korból, amikor még mecsetnek volt átalakítva. Külsőleg rögtön ott vannak a szamárhátíves ablakok. 

A templom belterében érdekes volt látni, hogy a "muzulmán ablakba" egy katolikus szent szobrát helyezték el. 

Talán egyfajta visszavágás a török kor átalakításaiért? A muzulmán vallásban nincsenek szobrok, freskók. Ezért régen ezeket mind eltávolították vagy lefestették. A délkeleti falaknál alakították ki a mihráb fülkéket, melyek a mekkai Kába szentély és ezzel az imádkozás helyes irányát mutatták. Érdekes adalék, hogy a meghatározott irányhoz képest 30 fokos "tűréshatár" tartozik. Ha ettől esetleg eltér az egyén és csak ima közben derül ki, akkor azt újból kell kezdenie. Ha az ima után derül ki, akkor viszont nem kell megismételnie. A séta első részét egy napfényes fotóval kezdtem és most azzal is fejezem be. 

Az Erzsébet-apácák temploma egy korábbi kis templom helyén épült. Török vonatkozás itt is van, hiszen az a kis templom egy török mecset romjaiból épült fel. A következő részben folytatjuk a sétát, tartsatok velem akkor is.