Egy 2013-as várostörténeti séta leírásának a folytatása.
Pár utcasarokkal odébb megérkeztünk sétánk következő állomásához, a Király fürdőhöz.
Ahhoz, hogy az utcáról láthassuk a magas kőkerítés mögött rejtőzködő kupolákat kissé tovább kell haladnunk és a Ganz utca felől kell visszatekintenünk. Ez a fürdő az egyik legjelentősebb török kori emlékünk, mely építése az előző posztban már jól megismert Szokollu Musztafa nevéhez fűződik. Ezt a fürdőt lehetőségünk volt belülről is megnézni, erről szól majd a következő poszt. Innen ismét egy hosszabb séta következett, mely végén egy kiadós emelkedővel Buda egyik leghangulatosabb kis utcája várt minket.
A Gül Baba utca emelkedési szöge és kövezete igazi kihívást jelent a turistáknak, de éppen ettől olyan hangulatos. Régi és új, színes és visszafogottabb színvilágú házak váltogatják egymást.
Az utcára kihajló bokrok alatt visszanézve lettem figyelmes erre a fiatal párra, akik egy kicsit lazíthattak a meredek lépcsősor megmászása előtt.
A következő fotó azt hiszem jól érzékelteti a rövid utcácska emelkedési szögét. Mielőtt elindultunk volna az utcából nyíló és a türbéhez vezető lépcsősoron már az ORFI épületének tetejével egy magasságban voltunk.
A lépcsősor leküzdése után már Gül Baba türbéjének tövében haladt a kis csapat. A téglalábazaton mindenhol graffiti - ismét megkérdezem, ide miért kellett?
A síremlék bejárata előtt a dervis szobra fogadja a látogatókat. A virágzó fák lombja nagyon szép hátteret szolgáltatott a következő fotóhoz.
Közösen néztük meg a türbét, sok fotót készítettem. Erről is egy külön bejegyzést fogok írni.
Innen indultunk a séta utolsó állomása felé. Útközben, a Frankel Leó úton elhaladtunk egy meglehetősen rozsdás kupola előtt.
Nos, a terület története meglehetősen érdekes. Az 1800-as évek közepén Buda ezen részén egyre nagyobb lett az érdeklődés a fürdőzés iránt. Vállalkozó kedvű befektetők ezért az út két oldalán fürdőket emeltek. Szeparálva a módosabb és a szegényebb rétegeket. A fotón látható épület 1895-ben készült el. A háború után viszont a fürdő már nem kezdett el újból üzemelni. Állagmegóvás hiányában az épület állapota rohamosan romlani kezdett, egy része lebontásra is került. Az "áltörök" fürdő viszont védelmet kapott, mivel ez volt az első vasbeton kupola az országban. A területre bekukkantva is szomorú látvány fogadott minket.
Van még egy csavar a terület történetében. Az épület mellett terül el a Malom-tó. Ide is jutott egy szenzációs felfedezés, ugyanis itt a főváros közepén, a Rózsadomb tövében fedezték fel a Molnár János-barlangot. Ez a kristálytiszta vizű, 27C fokos termálvizes barlang kiemelt védettséget kapott. A rom mögötti hegyben nyitották meg a barlang bejáratát, így most az épület is hasonló védettséget élvez. Egy biztos, nem lesz itt egyszerű tisztázni a jogokat, felelősségeket, de bízzunk benne, hogy végül minden jóra fordul a leromlott állapotú területtel. Innen pár perc sétával értük el a Veli Bej Fürdőt.
Erről a török fürdőről már korábban írtam egy részletes bejegyzést (lásd: Címkék - Veli Bej Füdő). Az előző bejegyzést "Kereszt és félhold" címmel írtam, legyen hát a zárókép is ezzel kapcsolatos. A fotón a Veli Bej kupolái és a Császárfürdői Szent István kápolna tornya látható. Próbáltam olyan nézőpontot találni, hogy azt a látszatot keltsem mintha ez egy épület lenne... kereszt és félhold egyben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése