Három a magyar igazság, egy a ráadás - így szól a mondás. A zuglói látogatással teljes lett a lista, hiszen jártunk mindhárom fővárosi japánkertben. Van azonban még egy, ráadásul közel Budapesthez. Gondoltuk jöjjön a ráadás, így pár nappal később HÉV-re ültünk és elindultunk Szentendrére. Ez a kert talán úgy 15 percnyi könnyű sétára van a mindenki által ismert Duna korzótól, a Czóbel park és a környező családi házak ölelésében.
A kert ingyenesen látogatható, így egyszerűen csak beléptünk a stílszerű, fából épült kapun és már indulhatott is a felfedező séta!
Kis területen, kellemes élmények - talán így összegezhetném a látottakat. Csobogó, kis patak, tó, pavilon, kőlámpások, különleges növényzet, kövek és hatalmas fák. Egyszóval adott minden ami egy idilli japánkerthez és az abból áradó harmóniához szükséges. Apropó fák! A ragyogó napsütés és a hatalmas lombozatok alaposan megnehezítették a fotózást, ennek köszönhető a fotókon látható erős fény-árnyékhatás.
A kertet Dani Zoltán kertépítő, a Japánkert Magyarország Egyesület elnöke álmodta meg és 2016 júniusában nyitották meg a látogatók előtt.
Azt mondják, hogy a kertművészet egy "háromdimenziós festészet". Így hát hol is lehetne szerencsésebb a természet és a művészet találkozása, ha nem Szentendrén a festők városában?
Ahogy a korábban meglátogatott kertekben, így itt is felfedeztünk helyi növényfajokat. A japán kertépítészet ugyanis szabad kezet ad az építőknek a telepítendő növényzettel kapcsolatban.
A séta során megfigyeltük a négy évszakra jellemző növényzetet. Kezdjük a sort a japán cseresznyefákkal, melyek a tavaszt képviselik. A nyarat a tó vízfelületén ringatózó tündérrózsák - ezt láthattuk is a látogatásunk alatt.
Az őszt, a bevezetőben már említett hatalmas juharfa erdő, a telet pedig a fenyők és az örökzöldek képviselik.
A japánok szerint a kertben eltöltött idő felér egy meditációval. A minket körülvevő harmónia hatására megpihen a szervezet, kitisztulnak a gondolatok, kicsit magunk mögött hagyhatjuk a mindennapi gondokat. Ahogy írtam - kis kert, kellemes élményekkel. Mi több mint két órát töltöttünk el ebben kis zöld oázisban. Sétáltunk, fotóztunk, padokon ültünk. Hallgattuk a csobogó víz megnyugtató hangját, figyeltük a vízben cikázó aranyhalak mozgását. Remélem valamennyire átadják a fotók a hely hangulatát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése