Hat hét kihagyás után ismét itt vagyok. A legutóbbi kontroll eredménye után lassan végre elkezdhetem a könnyített, hétköznapi életet. Persze a fizikai munka, a megerőltetés még hosszú ideig tiltott marad. Legelőször szeretném ismételten megköszönni mindenkinek a jókívánságokat és hogy időközben is érdeklődtetek az állapotom felől. Igazán jól esett és arra ösztönzött, hogy mihamarabb visszatérjek. Azt hiszem mindannyian vegyes érzelmekkel búcsúztattuk el a 2020-as évet, a magam részéről én az erősen felejthető kategóriába soroltam be. Elég csak visszaemlékeznem az egész éven átívelő járványhelyzetre és hatásaira, majd a decemberi balesetemre, mely feltette az i-re a pontot.
No, de kesergés helyett lássuk miből élünk. Sajnos az elmúlt év végén megszakadt egy sok-sok éves hagyományom. Korábban az év utolsó napját mindig a természetben és fotózással ünnepeltem, de 2020-ban az is elmaradt. A következő fotózás is odébb lesz még, de szerencsére bőven van még korábbról bemutatásra váró anyagom. Elsőnek jöjjön rögtön az utolsó fotósétánk. Karácsony másodnapján kiruccantunk Gödöllőre, megnézni a Karácsonyházat.
Immáron 21 éve rendezi meg a város ezt az ünnepi bemutatót és vásárt. Aznap természetesen zárva voltak a kis meseházak, de azért mi körbejártuk a teret.
A vásárok elmaradhatatlan eleme a körhinta. Itt is állt egy természetesen, csak alaposan "becsomagolva".
Gyorsan sötétedett, a Királydombi pavilonnál már a kandeláber is világított.
A kert egyik büszkeségéről, a pavilon mellett álló óriás mamutfenyőről már csak egy árnyképet tudtam készíteni. Több mint száz éves matuzsálem és a törzsmérete 327cm!
A kastély baloldali - még felújításra váró szárnyáról - készült az utolsó fotó. A romos-gazos környezet és az utolsó napsugarak...
Teljesen besötétedett mire visszaértünk Újpestre. Itt is sétáltunk még egy kicsit a Városháza környékén.
Eredetileg aznap este szerettem volna megírni ezt a posztot, amikor a balesetem történt, de az élet átírta a terveimet...
A lényeg, hogy újra itt vagy ! Én várom a folytatást ! A mai sorozatból talán a kísérteties pavilon és a hatalmas fenyő tetszik leginkább - valamiféle misztikus hangulatot árasztanak. A maszkos táblákat, meg egyáltalán a maszkokat szeretném mielőbb elfeledni. (Bár érzésem szerint ez már mindörökre megmaradó "élményünk" lesz...Sajnos.)
VálaszTörlésKöszönöm örömmel tértem vissza. Én is csak egy fotó erejéig raktam be a maszkos, korlátozó táblát. Úgy gondoltam eléggé meghatározó dolog volt 2020-ban, most itt a helye, de a továbbiakban én is igyekszem majd mellőzni a posztokból.
TörlésÖrülök, hogy újra egészséges vagy. S persze a csodás fotóknak is.
VálaszTörlésKöszönöm szépen a kedves szavakat, örülök ha tetszett!
Törlés