Edelényi görögkatolikus templom

Szuhakállóból alig negyedóra alatt eljuthatunk autóval Edelénybe. Itt sikerült fotóznom a Szent Kereszt fölmagasztalása görögkatolikus templomban és azt itt készült fotókat szeretném most megmutatni az olvasóknak.

Víz és kő - Rudabánya

Az előző bejegyzés végén ígértem még néhány fotót a bányatóról és a közvetlen környezetről.

Karibi üdvözlet Rudabányáról

Tudom, furcsa címet választottam a következő posztnak, de a fotók mindjárt magyarázatot adnak rá. A múlt században még nagyon sok helyen folyt bányászat az országban. A rendszerváltás után viszont egymás után zártak be a fejtések, olykor szemmel látható, mély sebeket hagyva a földfelszínen. A külszíni fejtések, a beszakadt vagy mesterségesen beomlasztott aknák helyén idővel úgynevezett bányatavak alakultak ki. Ezeken az elhagyatott helyeken - az idő előrehaladtával - a természet lassan begyógyítja a sebeket. Most az egyik ilyen bányatavunknál teszünk látogatást Rudabányán, amely véleményem szerint biztosan dobogós helyezést érne el a szépségével.

Életmentő akcióban

Ott fejeztem be az előző posztot, hogy a madárfotózás végeztével összepakoltam és elindultam haza. A nap már rég eltűnt a dombok mögött, így bizony már erős szürkületben indultam el vissza. Ismét a tányérosok sűrű levelei között és lassan haladtam vissza a földút irányába, amikor egy nagyon furcsa zajra lettem figyelmes. El nem tudtam képzelni mi vagy ki lehet a zaj forrása. Nagy testű élőlényhez halk volt, kicsihez meg hangos. Rajta - gondoltam - nézzük meg! Követtem az irányt. A hang egyre közelebbről hallatszott aztán egyszer csak az alábbi látvány fogadott.





Madármegfigyelések Szuhakálló határában

Évekkel ezelőtt a lányaimmal találtunk egy nagyon szép partszakaszt a Sajó partján. Akkor még a kis Nikon kompakt gépem volt meg és emlékszem, hogy milyen lelkesen fotóztam a rovarokat, virágokat. Gondoltam - így évek múltán - meglátogatom ismét ezt a partszakaszt és makrózok egy jót. Elindultam és rövidesen kiértem a faluból. Rátértem a földútra mely elvezet a gáthoz. Tavaly nyár elején ebben a térségben nagyon nagy mennyiségű csapadék esett, mindenki emlékszik a Borsodban pusztító óriási árvizekre. A lehullott csapadék miatt rég nem látott mértékben megnőtt a talajvíz szintje is. Idefelé jövet a műútról már sokfelé láttam így kialakult "tavacskákat" amelyeket elleptek a vízimadarak. Vágyakozva néztem őket a távolból, de nagyon messze voltak és sík terepen. Nos ahogy bandukoltam a földúton egyszerre egy hatalmas - több méteres pocsolya keresztezte az utamat. A pocsolya minkét oldalán sűrű bokrok majd napraforgóföld. Gondoltam kikerülöm a napraforgók felé. Behatoltam az embermagasságú tányérosok közé és lassan haladtam előre a nagy levelek között. Egyszerre csak hirtelen eltűntek előlem a növények és ... ott álltam egy ilyen áhított "tavacska" partján.

Sóstó ZOO

Az általunk meglátogatott magyar állatkertek közül eddig kétségtelenül a nyíregyházi állatpark a nagy kedvenc. Tavaly nyár végén ismét visszatértünk ide, hogy láthassuk az új szenzációt. Ez a "Zöld Piramis" és annak különleges lakója volt. Úgy látszik sokan kedvelik ezt a parkot, hiszen a parkolási lehetőség már most is problémás a rengeteg látogató miatt. Ez gondolom jó hír az igazgatóságnak, de aki kocsival és reggel 9 óra után érkezik, bizony már csak nagy szerencsével vagy szabálytalankodás árán tud leparkolni. Mi még időben érkeztünk így hát indultunk is felfedezni a piramist! Hááááát.... Egy nagyon szépen megépített és telepített épületbe jutottunk be, viszont hihetetlen tömeg, pára és meleg fogadott bent minket. Szardínia módjára, hosszú, tömött sorokban araszoltunk a keskeny járdán, aztán pedig tovább - szintről szintre. Ekkor már több hónapja nyitva volt ez az új létesítmény így nem tudom, hogy ez állandó jelenség lesz-e a jövőben vagy csak mi fogtuk ki a napot (hétköznap voltunk). Így bizony miután megnéztük a különleges lakóját már igyekeztünk is kimenekülni innen - már ahogy a tömeg engedte. Az épület különlegessége pedig a komodói sárkány (a varánusz).