Móric, az orangutánbébi

A tavalyi év egyik állatkerti szenzációja volt, hogy augusztus 5-én egy orangutánfiú született Budapesten. Mi is ellátogattunk az állatkertbe megnézni a csöppséget, miután azt már engedélyezték az állat gondozói a nagyközönség számára.

Elmosta a nyári zivatar

Jó néhány éve már, hogy utoljára Vácrátóton jártunk. Szeretjük a botanikus kert hangulatát, a növényfauna változatosságát, jókat szoktunk ott sétálni.

Látogatóban Gombóc Artúrnál

Nagyon kedvelem a jó magyar rajzfilmeket, a régi nagy klasszikusokat. Ezek közé tartozik a 80-as években vetített Pom Pom meséi is. Csukás István mesehősei közül számomra az egyik legszerethetőbb figura kétségkívül Gombóc Artúr. Így tavaly májusban nagy örömmel olvastam a hírt, miszerint Kolodko Mihály legújabb gerillaszobra éppen a csokoládéért bolonduló kövér madárról készült.

 

Szívekbe zárt megemlékezés - Balatonudvari

Nem is olyan régen még telefonkártyák segítették az emberek kommunikációját. A kezdetekben csak egyszerű kártyákat, a későbbiekben viszont már teljes sorozatokat is forgalmazott a távközlési szolgáltató. Az egyik ilyen telefonkártya különleges, szív alakú sírköveket mutatott be, Református temető - Balatonudvari aláírással.

A Dörgicsei Levendula Major

Már itt a blogban is említettem korábban, hogy mennyire szeretjük a levendulát és az abból készült termékeket. Időközönként útra kelünk, hogy egy kicsit elmerüljünk valahol a lila virágtenger fenséges illatorgiájában, továbbá azért is, hogy biztos forrásból szerezzük be a szükséges termékeket. Így történt ez tavaly júliusban is. Kocsiba ültünk és elindultunk a Dörgicsei Levendula Majorba.

Rendhagyó évzárás

Hat hét kihagyás után ismét itt vagyok. A legutóbbi kontroll eredménye után lassan végre elkezdhetem a könnyített, hétköznapi életet. Persze a fizikai munka, a megerőltetés még hosszú ideig tiltott marad. Legelőször szeretném ismételten megköszönni mindenkinek a jókívánságokat és hogy időközben is érdeklődtetek az állapotom felől. Igazán jól esett és arra ösztönzött, hogy mihamarabb visszatérjek. Azt hiszem mindannyian vegyes érzelmekkel búcsúztattuk el a 2020-as évet, a magam részéről én az erősen felejthető kategóriába soroltam be. Elég csak visszaemlékeznem az egész éven átívelő járványhelyzetre és hatásaira, majd a decemberi balesetemre, mely feltette az i-re a pontot. 

No, de kesergés helyett lássuk miből élünk. Sajnos az elmúlt év végén megszakadt egy sok-sok éves hagyományom. Korábban az év utolsó napját mindig a természetben és fotózással ünnepeltem, de 2020-ban az is elmaradt. A következő fotózás is odébb lesz még, de szerencsére bőven van még korábbról bemutatásra váró anyagom. Elsőnek jöjjön rögtön az utolsó fotósétánk. Karácsony másodnapján kiruccantunk Gödöllőre, megnézni a Karácsonyházat.