A Dörgicsei Levendula Major

Már itt a blogban is említettem korábban, hogy mennyire szeretjük a levendulát és az abból készült termékeket. Időközönként útra kelünk, hogy egy kicsit elmerüljünk valahol a lila virágtenger fenséges illatorgiájában, továbbá azért is, hogy biztos forrásból szerezzük be a szükséges termékeket. Így történt ez tavaly júliusban is. Kocsiba ültünk és elindultunk a Dörgicsei Levendula Majorba.

Rendhagyó évzárás

Hat hét kihagyás után ismét itt vagyok. A legutóbbi kontroll eredménye után lassan végre elkezdhetem a könnyített, hétköznapi életet. Persze a fizikai munka, a megerőltetés még hosszú ideig tiltott marad. Legelőször szeretném ismételten megköszönni mindenkinek a jókívánságokat és hogy időközben is érdeklődtetek az állapotom felől. Igazán jól esett és arra ösztönzött, hogy mihamarabb visszatérjek. Azt hiszem mindannyian vegyes érzelmekkel búcsúztattuk el a 2020-as évet, a magam részéről én az erősen felejthető kategóriába soroltam be. Elég csak visszaemlékeznem az egész éven átívelő járványhelyzetre és hatásaira, majd a decemberi balesetemre, mely feltette az i-re a pontot. 

No, de kesergés helyett lássuk miből élünk. Sajnos az elmúlt év végén megszakadt egy sok-sok éves hagyományom. Korábban az év utolsó napját mindig a természetben és fotózással ünnepeltem, de 2020-ban az is elmaradt. A következő fotózás is odébb lesz még, de szerencsére bőven van még korábbról bemutatásra váró anyagom. Elsőnek jöjjön rögtön az utolsó fotósétánk. Karácsony másodnapján kiruccantunk Gödöllőre, megnézni a Karácsonyházat. 

Egy kis szünet

Szerencsére elég nagy biztonsággal közlekedem a jégen, az idejét sem tudom, hogy mikor csúsztam el utoljára. Szokták volt mondani, hogy egyszer minden sorozat megszakad, hát ez nálam most vasárnap történt meg. Sikerült rálépnem az egyébként teljesen száraz úttesten, egy alig két tenyérméretű vizes foltra... melyet mint utóbb kiderült vékony jégréteg borított. Abszolút nem számítottam rá, így abban a pillanatban már estem is. Ösztönösen a kezemmel próbáltam fékezni az esés erejét. Így sajnos a csuklóm szinte merőlegesen kapta a hatalmas ütést. A következő pillanatban éles fájdalom hasított az alkaromba.

Szentendrei hangulat

Nagyon szeretjük Szentendrét, így a japánkertben tett látogatásunkat most is összekötöttük egy jó kis sétával. A kialakult járványhelyzet miatt az ilyenkor szokásos turistadömping elmaradt, jól bejárhatóak és fotózhatóak voltak a kis utcák. Kezdjük a sétát a Fő téren.

 

3+1

Három a magyar igazság, egy a ráadás - így szól a mondás. A zuglói látogatással teljes lett a lista, hiszen jártunk mindhárom fővárosi japánkertben. Van azonban még egy, ráadásul közel Budapesthez. Gondoltuk jöjjön a ráadás, így pár nappal később HÉV-re ültünk és elindultunk Szentendrére. Ez a kert talán úgy 15 percnyi könnyű sétára van a mindenki által ismert Duna korzótól, a Czóbel park és a környező családi házak ölelésében.

Egy titkos zuglói japánkert

A fővárosban három japánkert várja a látogatókat. Az Állatkertben és a Margitszigeten létesített kertekben már jártunk és írtam is róluk beszámolót a blogban. Idén nyáron végre sikerült megnéznünk a harmadik zöld oázist is Zuglóban, így lett teljes a lista. Kevésbé ismert, pedig ez volt Magyarország első japánkertje. A magyarázat nagyon egyszerű - egy iskola udvarán található.