Hosszú-erdő-hegyi körséta

A szerdai kirándulás eredeti célját hamar elértem, ezért megtoldottam még az aznapi gyaloglást egy körúttal a Hosszú-erdő-hegyen. A templomtól a kék irányt követve hamar elértem az erdő szélét. A masszív szürke felhőtömegeket a feltámadó szél próbálta mozgásba lendíteni. Párás félhomállyal fogadott az erdő. Az ösvényen még sárfoltok emlékeztettek az elmúlt napok esőzéseire. Szeretek az erdőkben sétálni és nézelődni. Itt szép lehet akár az elmúlás is...

... máskor pedig bolondos formákkal vidítja fel a vándort.

Az ösvény ezen szakasza a Remete-szurdokon halad keresztül. A balomon hamarosan feltűnik sziklába ágyazva Dr. Pápa Miklós emléktáblája.

Dr. Pápa Miklós
1907-1977
A temészet- és műemlékvédelemnek,
a Remete-szurdok védelmének
egy életen át lelkes harcosa.
A társadalmi erdei szolgálat megalapítója,
természetjáró nemzedékeket nevelő
kiváló turistaíró.
Emlékére
elhelyezte a K.P.V.D.SZ. Vörös Meteor
Természetbarát Egyesület

1978

A máriaremetei Szurdok-völgy természetvédelmi területet 1974-ben hozták létre. A Budapest környékén egyedülálló szurdokvölgyi tájképi jelentőségén túl sajátos geológiai, különleges botanikai, állattani és kultúrtörténeti értékek tárháza. Érdekes a szurdok völgyáttöréses kialakulása majd az azt követő patak-átirányítás (kaptura). A Budai-hegységben ritkának számító Dachsteini mészkő legjelentősebb előfordulását láthatjuk itt.

Benne 16 kisebb-nagyobb barlanggal, a barlangokban jelentős őslénytani és régészeti leletekre bukkantak. A szurdok sziklatörésein, a sziklás részeket és törmelékfejtőket borító erdőkben számos védett növény- és állatfajt figyelhetünk meg. Most a jobbra kell figyelnünk, a lombok között feltűnik a Remete-barlang. Találtak itt 50-70 ezer éves neandervölgyi ősember leleteket, de az 1700-as években ismét lakott volt egy pálos szerzetes személyében.

Késő délután volt már mire felértem a csúcsra. Itt még erősebbnek éreztem a szelet. Nyakig felhúztam a polár cipzárját, jól esett a melege. Leültem a csúcs szélén, ahol egy banán elmajszolása közben élveztem a kilátást.

Az ereszkedés megkezdése előtt még készítettem két fotót. Az egyik ismét csak egy kidőlt fáról.

A másik pedig egy most virágzó nagyezerjófűről készült. Az erős szélben meg sem próbáltam virágokat fotózni. Itt csak éppen a kezemben volt a gép és ott virágzott a fenti kidőlt fa közelében. Két fuvallat között exponáltam, a körülményekhez képest azt hiszem még elégedett lehetek az eredménnyel.

Majd jött az ereszkedés a sziklás részen és később a gond. A tavalyi nydeki hegymászásnál valami (szalag, ín, izom) meghúzódott a bal térdhajlatomban, ami azóta időközönként visszatér, sajnos teljesen kiszámíthatatlanul. Azt már kitapasztaltam, hogy az erősebb lejtős részek nem tetszenek neki, de ott sem mindig jelentkezik. Ha pedig egyszer már bejelzett akkor nincs mese, a fájdalom minden lépésnél erősebb lesz a terhelés megszűnéséig. Így erősen sántikálva értem vissza Hűvösvölgybe, majd onnan haza. Paff! Minimum egy nap pihentetés és kiesés következik.