Újévi meglepetések

Január 1. Az év első napja. Azon kevés napok egyike amikor nem ébresztőórára ébredek. Az előző napi évzáró madarász túra, majd a családi szilveszterezés után jól esik a hosszabb alvás. Lassan ébredezek és azt hiszem még álmodom, mikor kinézek az ablakon. Az emeletig felnyújtózkodó fa őszről megmaradt száraz falevelei, termései mind-mind látványos hósipkában pompáznak. Nyoma sincs már az előző napi szikrázó napsütésnek. Köd és pára gomolyog a levegőben, éppen csak egy-egy pillanatra mutatja meg magát a Nap korongja. Jól indul az esztendő, máris kaptam egy újévi meglepetést.

Az ablakból ránézek a kerti madáretetőre is. Nincsenek még madarak, talán megriasztotta őket az éjjeli petárdarobaj. Vagy mégis? Mintha mégis mozgást látnék a fatörzs túloldalán. Gyorsan előveszem a távcsövet, de addigra már teljes egészében megmutatja magát a kis szárnyas vendég. Egy nagy fakopáncs van az etetőn! Nem ritka madár, sokan csak legyintenek rá. Engem most mégis határtalan örömmel tölt el, hiszen egyszer sem láttam még a kertben fakopáncsot, mióta itt lakunk. Újabb meglepetés, jó lesz ez az év!
Reggeli után úgy döntünk a feleségemmel, hogy lemegyünk a szigetre. Feltölteni az etetőket, megörökíteni a havas természetet. Valamint szeretnénk megnézni a túlparton pihenő jegesrécéket is.

  

Gyér napfényben indulunk, de nyoma vész mire a hídra érünk. Sőt! A túlpart felől egyre sűrűbb köd gomolyog a pesti oldal irányába. Végül úgy döntünk, hogy kimarad a jegesréce a mai programból és visszafordulunk a Palotai-sziget irányába.

A köd egyre erősödik, a pillérek között áthaladó hajó is alig látszik.

   

Aztán egy kis földnyelven álldogáló férfira leszek figyelmes. Már készül is a misztikus fotó. A címe lehetne akár a "Világ végén"?

Bandukolunk az ösvényen, lábunk alatt ropog a hó. Élvezzük az oly ritkán látható fehérséget. A szél jeges hókristályokat kerget a levegőben. Próbálom valamelyest takarni a fényképezőgépet, kevés sikerrel. Egyre több vízcsepp van a vázon és az objektíven. Szerencsére vízálló mindkettő.

A félsziget lábánál a feleségem egy érdekes témára hívja fel a figyelmemet. Az erősen fújó szél próbálja levetkőztetni hóruhájából az útszéli növényt. Tényleg érdekes és látványos.

  

Visszafordulunk a híd irányába. Igazán szeszélyes a mai nap rendezője. Mintegy varázsütésre ismét megmutatja magát egy rövid ideig a Nap.

A híd közelében újabb fotót készítek. Mennyivel másabb tónusok. Ha a körülményeket nem tudnánk, akár nyári alkonyat is lehetne a címe.

Az utolsó fotó az etetők feltöltése után készül. Ideje hazaindulni, lassan sötétedni kezd.

Ez ez volt 2017 első sétája, fotókkal elmesélve.