Barangolás a Fertő körül

Barangoljunk egy kicsit a Fertő körül, nem egészen szokványos fotókkal illusztrálva. Kezdjük a sétát az ország egyik legszebb barokk műemlékénél, az Esterházy-kastélynál.

A fertődi kastély történetéről most nem írok, hiszen az meglehetősen hosszú és minden érdeklődő könnyen rákereshet az interneten. Röviden csak annyit, hogy építése (1764-1766) és fénykora Esterházy "Fényes" Miklós herceg nevéhez kötődik.

Meghirdetett időpontokban, csoportokban, vezetéssel lehet megnézni a látogatható termeket. Fantasztikusan szépek, gyönyörűen felújítva, restaurált bútorokkal, korabeli használati eszközökkel.

Jártunk Eisenstadtban is, ahol megnéztük az ottani Esterházy-kastélyt. Érdekes volt látni, hogy ott a termek nagy részében csak egy-egy kis részt rekonstruáltak a korabeli kinézet szerint (egy csík tapéta, egy sarokban aranyozás stb.) és a terem többi részét csak simán kifestették.

A kert sövényei szépen nyírtak. Az innen induló ösvények legyezőszerűen osztják fel a 300 hektáros erdőt. Az egyik ilyen ösvényen indultam el. A hatalmas fák hamarosan eltakarták a kastély épületegyüttesét Rövidesen elértem a kínai házat, a Bagatelle-t.

Innen aztán egy hosszú séta következett. A madarak hangosan csicseregtek, körülöttem szitakötők csapata cikázott. 

Sopron felé haladva a következő település Hegykő. Természetesen mindenkinek a termálfürdő jut először eszébe. Én azért felhívnám a figyelmet még egy érdekességre, amely főleg a fiatalabb generációnak lehet érdekes. Ez a hely a Vasfüggöny Emlékhely. A templom melletti kis kis utca vezet ehhez a helyhez. Először műút aztán földút. Sok fácánt láttunk az út szélén nem érdemes gyorsan menni! A hely bemutatja, hogyan "védték" a nyugati határt 1948-1989-ig. Nagyon elgondolkodtató és érdekes hely, sokan biztos nem tudták mi vár rájuk amikor anno elindultak egy jobb élet reményében. 

Délidőben érkeztünk a következő kis faluba, amely a Hidegség nevet kapta. 

Itt tekinthető meg a Szent András tiszteletére szentelt római katolikus templom, amely valamikor a XII. században épült. Kívül négyzetes, belül kör alakú alaprajzzal. Szentélyét díszítő falfestményei a kor legértékesebb emlékeink közé tartoznak.

Mint említettem éppen délre harangoztak mikor megérkeztünk, de a templom zárva volt. Az ajtónál találtunk egy információs táblát, rajta egy telefonszámmal. Felhívtuk és az úrtól örömmel hallottuk, hogy hamarosan feljön a dombra és kinyitja a templomot. Ott az alábbi csodálatos belső fogadott minket.

Völgyi József személyében egy olyan helyi idegenvezetőt kaptunk akit csak kívánhat az ember. Lelkesen beszélt a templom múltjáról és miután végeztünk annyira jól elbeszélgettünk, hogy végül megmutatta a falu többi látnivalóját is. Láthattuk a kis forrást, a kis harangtornyot az utca szélén. Erről csak annyit, hogy régen ez a tó partján a kikötőben állt és ezzel kongattak ha megérkezett egy-egy hajó. Manapság a tavat innen már nem is látni, olyan messzire húzódott vissza. 

Megmutatta a falu szobrait és a pap-lak kis sziklába vájt Mária szobrát, valamint beszélt a település fejlesztéséről, tervekről. Jó volt látni, hogy a lehetőségeikhez képest hogyan igyekeznek szépíteni a falut.

Hidegséget elhagyva következő célpontunk Fertőboz volt. Itt található a Gloriette-kilátó, a 187 méter magas Csúcsos-dűlőn. A táj valóban gyönyörű, de a tó innen is csak a horizont szélén látható. A falu közepén egy kis tábla mutatta az irányt, hogy hol kell lekanyarodnunk. Innen meredek "utakon" mentünk tovább. Végül a falu határában, hosszú szőlősorok mellett tudtunk leparkolni, majd gyalogosan közelítettük meg a kilátót.

1801-ben, József főherceg tiszteletére és látogatásainak emlékére emeltette gróf Széchényi Ferenc a kupolás kilátót, fertőrákosi mészkőből. Az idők során megrongálódott épületet gróf Széchényi Endre állíttatta helyre 1943-ban. Ekkor került a főpárkány köveinek belső oldalára a következő felirat: "EREXIT - COMES - FRANCISCUS - SZÉCHÉNYI - RENOV - COM - ANDREAS - SZÉCHÉNYI - 1943"

 

A követező kis település Balf. Elsősorban a gyógyvizéről híres, amelyet az Ivókút felkeresése során meg is ízlelhetünk.

Az Ivókút 2008 szeptemberében lett felavatva. A kerámia-eozin alkotás Takács Győző képzőművész-keramikus alkotása, mely a Zsolnay Porcelánmanufaktúrában készült.

Réges-régen, még valamikor a múlt században jártam utoljára Fertőrákoson. Akkor egy általános iskolai kirándulás keretében néztük meg a település nevezetességeit. Fertőrákosra beérve első utunk a falu végén található kőfejtőhöz vezetett. Méltán híres látványosság ez a hely Európa szerte. Bennem, még így több évtizeddel később is éltek emlékképek a helyről. A nyári melegben némi frissítőt vettünk magunkhoz, majd elindultunk a lépcsők felé. Körben a sziklák tetején vezet a Kövi Benge Tanösvény. Kihelyezett táblák segítségével ismerkedhetünk meg a szűkebb környezet növény és állatvilágával valamint geológiai ismeretekkel is gazdagodhatunk. A lépcsőkön felérve egyből egy számomra új dolgot pillanthattam meg, a Páneurópai emlékművet. A "vasfüggöny" egy darabját jelképezi és az 1989-es határnyitásnak állít emléket. Rajta egy nagyon szép idézet latinul: "In neccessariis unitas-in dubiis libertas-in omnibus caritas" azaz "A szükségben egység, kételkedésben szabadság, mindenben szeretet".

Az emlékművet elhagyva bandukoltunk tovább az ösvényen. Figyeljünk, mert sok helyen nincs rendesen kiépítve az út, könnyű összeszedni egy kisebb bokaficamot! A korlát védelme mellett fentről gyönyörködhetünk a hatalmas faragott lajtamészkő sziklákban.
A sziklák hűvöséből időközönként kisebb-nagyobb fecskecsapatok repültek ki. Szinte követhetetlen sebességgel cikáztak a sziklák és a fák koronái között rovarokra vadászva. Vadászok és célpontok is voltak egyben. A sziklák kis kiugró peremein vörös vércsék figyeltek és csak az alkalmas pillanatra vártak.

Az ösvényt végigjárva visszatérhetünk ugyanazon az úton a kiindulóponthoz vagy egy kissé meredek csigalépcsőn ezt az utat lerövidítve érhetünk le a sziklák tövébe. Mi ezt választottuk így hamarosan a hatalmas sziklatermek hűvösében sétáltunk tovább. Hihetetlen méretek, szinte eltörpültünk a termekben. Nehéz elképzelni milyen technikákkal tudtak ilyen hatalmas csarnokokat vájni a mészkősziklákba. Megnéztük a Barlangszínházat, pazar lehet itt az akusztika. Miután kiértünk a kőfejtőből visszamentünk a faluközpontba. Leparkoltunk és tettünk még egy rövid sétát. Meg kell említenem a községháza előtt álló pellengért mely a XVII. századból maradt fenn és tudomásom szerint már egyedülálló a maga nemében az egész országban. Aki esetleg nem tudja a jelentését ez egy szégyenoszlop amely egyfajta büntetőeszköz volt a maga korában. A községháza melletti utcában rövid sétával érhetjük el a napórás vízimalmot mely kintről érdekes mintázatával, Madonna-képével és természetesen a napórával hívja fel a figyelmet magára. 

Majd megtekintettük a Püspöki kastélyt. A győri püspök kastélya a XVI. századtól a XVIII. század közepéig épült. A mai kastély 1745 körül készült el. Ismeretlen, nagy tehetségű építész munkája.

Sopron. Egy egész fotósorozat is kevés lenne a városra. Egy ilyen barangolós-összefoglalós posztba most csak két fotó fér be róla.

Végigjártuk a Fertő tó déli részét és jöjjön egy kis kitérő, Röjtökmuzsajra. E bejegyzésben képviselje most a települést, a Szidónia Kastélyszállóról készített fotóm.