Barangolás a Kányavári-szigeten

Jól indult a nap, hiszen fantasztikus fényeket láthattam és fotózhattam hajnalban. A reggeli után aztán ismét útra keltünk. Aznap a Kis-Balaton egyik legismertebb része, a Kányavári sziget volt a célpontunk. A terület egész évben szabadon látogatható és könnyen megközelíthető. A Zalavár és Balatonmagyaród közötti útszakaszról, egy táblával jelölt kereszteződésnél tértünk le. Innen nyílegyenesen haladtunk tovább az út végén kialakított tágas, fizetős parkolóig. A partról egész jó rálátás nyílt a sziget jól ismert íves hídjára.

Itt még elég sok látogatóval találkoztunk, de szerencsére a többségük csak a híd túloldalán található nagy tisztásra tartott, egy kis szabadtéri piknikre.   

Sok madár mozgott a területen, de javarészt nagy távolságban.

A part menti nádasban egy mozgó fehér testre lettem figyelmes. Sikerült lefotóznom ezt a tollászkodó bütykös hattyút, a megzavarása nélkül.

Itt tértünk rá a Búbos vöcsök tanösvényre. A közel két kilométeres út bejárása során 15 állomáson, tematikus táblákról ismerhetjük meg a sziget madárvilágát. Sajnos a tablókat már kikezdte a nyári napsütés ereje. A madársziluettek elszíneződtek, eldeformálódtak vagy felkunkorodtak. Remélhetőleg ezt hamarosan orvosolják majd a BFNP dolgozói.

A szigeten két kilátót alakítottak ki. A kisebb inkább a gyerekeknek lehet élmény, hiszen nem mondható túl magasnak.

Feltűnt, hogy milyen szép számú itt a vízicsibe állomány. A kis toronnyal szembeni partszakasznál sikerült becserkésznem és lefotóznom egy a parton bóklászó példányt. Igazán mókás madarak, a kis testükkel és a hatalmas lábaikkal.

Hamarosan feltűnt a fák között a nagy kilátó sziluettje.

A legfelső szintről gyönyörű a panoráma, jó a rálátás a környező vizekre.

A torony tövében több tűzrakó- és pihenőhely került kialakításra. Az egyiknél hűsöltünk egy kicsit. A faasztal szélén éppen egy fekete buzogányos levéldarázs álhernyója tartott akrobatikus bemutatót.

Folytattuk a sétát a sziget déli csücskéig. A fákon madarak csevegtek, a szigetcsúcson nyári lúd csapatok pancsoltak, magasban pedig éppen áthúzott egy kis gép. A lehetőség ugyanis adott, hogy a közeli füves repülőtérről felszállva a magasból is megcsodálhassuk a térséget.

Gyorsan eltelt a nap, remek sétát tettünk. A nagy távolságok miatt itt is a távcsőé volt a főszerep. Késő délutánra beszürkült az égbolt, búcsút intettünk a Kányavári-szigetnek.