Séta a Kálvária-hegyen

2024.09.10.

 

A belvárosi körsétánk végén visszaértünk a vár alatti parkolóhoz. Innen indultunk tovább a Kálvária-hegy tövéhez. 

 

 

Leparkoltunk és gyalogosan indultunk neki a hegynek. A balunkon hamarosan egy ismerős építmény tűnt fel. Nevezetesen a Szent Korona bunker. Egy korábbi, a Koronateremről írt bejegyzésemben mutattam már róla egy korabeli fotót. Íme a jelen.

 

 

 

A bunker csak hétvégén látogatható, így jobb híján most csak a sűrű rácson keresztül tudtunk benézni illetve befotózni.

 

 

Közvetlenül a bunker után egy újszerű, meredek könnyűfém szerkezetű lépcsőre lettünk figyelmesek. Természetesen megnéztük, hogy hová vezet. 

Szent Korona emlékpark

 

 

Sajnos még magasra tartott és nagylátószögre állított telefonnal sem tudtam megörökíteni egy fotón a park teljes területét. Nem tudom mennyire kivehető a fotón, de a park a történelmi Magyarországon mutatja meg a Szent Korona fontosabb őrző- és emlékhelyeit. Az itt kihelyezett részletes leírásokból is kiragadnék egy-két érdekes információt. A legfrissebb kutatások szerint a koronát az elmúlt ezer esztendőben tizenegy (!) alkalommal vitték külföldre. Összességében a történetének az 1/6-át töltötte a korona külföldön. Az eddigi ismereteink szerint a korona háromszor volt elásva, a koronaláda legalább hat alkalommal volt feltörve. A keresztje pedig feltehetően 1638-ban ferdült el, a koronaláda feltörése közben. A park megtekintése után elindultunk a hegytetőre vezető földúton.

 

 

Az utunk 14 stáció mellett haladt el, melyeket Ludwig Schöne tervezett 1890-ben. A kellemes séta végén felértünk a 393m magas Kálvária-hegyre. 

A Szent Kereszt felmagasztalására felszentelt templom 1729-1734 között épült. A templom zárva volt, így először a kőfalakat néztük végig, ugyanis itt vannak a falba süllyesztve a régi, eredeti stációk, amiket Georg Schweitzer készített még 1763-ban.

 

 

Valamint itt van eltemetve gróf Wels Henrik a Kálvária templom első remetéje és festője (1735). 

 

 

A templom előteréhez vezető lépcsőt négy szobor díszíti. Szent Péter, Szent Veronika valamint két síró angyal.

 

A homlokzat előtti szoborcsoportban a megfeszített Krisztus és a két lator, a kereszt tövében pedig Mária Magdolna és Keresztelő Szent János alakja látható.

 

A templom előtt felállított távcsőből lenéztünk a belvárosra, nem is olyan régen még ott sétáltunk el a felújítás alatt álló Jézus szíve plébániatemplom előtt.

 

A templom mögött áll az 1891-ben épült Szent-Donát kápolna. 

 

 

A kápolna mellett vezető kis ösvényen indultunk tovább a 8m magas Trianoni-kereszthez és az itt kialakított kilátóponthoz.

 

 

Úgy gondoltuk, hogy mindent láttunk amit aznapra elterveztünk, így elindultunk vissza a templom irányába. Legnagyobb örömünkre a templom ajtaja nyitva volt! Benéztünk, egy fiatalember szorgoskodott a padok között. Szóba elegyedtünk és ahogy az már lenni szokott jó egy órás beszélgetés kerekedett ki a találkozásból. Mint megtudtuk, önként vállalta, hogy heti 2-3 alkalommal feljön a templomhoz, takarít és elvégzi a templom körüli egyéb munkálatokat. Így végül láthattuk a templom belterét, a mellé épített remetelakot, a korabeli és részben feltárt falfestményeket, valamint a belső templomkertet.

 

 

A váratlan lehetőségnek köszönhetően egy tökéletes és teljes napot tudhattunk magunk mögött. Ideje volt visszaindulnunk Bükre, a szállodába, ahol már várt ránk a finom és kiadós vacsora.