A léleksimogató Szent Vid-hegyen

2024.09.11.

 

A korabeli emlékek és feljegyzések szerint a Szent Vid évezredeken át kultikus helyként szolgált, már a IX. század kezdetén is keresztény kápolna állt az 589 méter magas csúcson. Folyamatosan emelkedő, kanyargós erdei úton jutottunk fel a hegytetőre. 

 

Lépteink alatt folyamatosan zizegett a lehullott és elszáradt levélszőnyeg. Az őszi, erdei idill élményét csak egy dolog rontotta el...

 

A kápolnához vezető ösvény elején több, ehhez hasonló törzsű fa mellett haladtunk el. Mélységesen elszomorítanak és értetlenül állok az ilyen cselekedetek előtt. Szerencsére valamivel odébb, már ilyen csodálatos famatuzsálemek vártak minket.

 

   

A Szent Vid-kápolna vakítóan fehér falai fenséges látványt nyújtottak.

 

 

A kápolna elődje egy 1647-ből származó leírás szerint már a középkorban is itt állt. Szent Vitus (Szent Vid) a III. században élt vértanú volt, akit a vendéglősök, táncosok, színészek, sörfőzők, rézművesek, gyógyszerészek védőszentjének tartanak. A jelenlegi kápolnát a remetelakkal együtt Hilerian szerzetes emeltette a vértanú tiszteletére 1713-ban. Végleges alakját pedig 1859-ben nyerte el az épület. A kápolna ugyan zárva volt, de még lenn a faluban sikerült lefotóznom az oltárt az egyik tájékoztató tábláról.

 

A kápolnától egy lépcsőn juthatunk le a kőfalban kialakított Mária fülkékhez.

 

Nagyon megérintet minket a szakrális hely hangulata, a nyugalom, a csend. Szívesen eltöltöttünk volna több időt is a kápolna melletti padon üldögélve, de lassan indulnunk kellett tovább.

 

1977-ben hosszabbították meg az Országos Kéktúra útvonalát Velemig és egészen 1989-ig itt volt a túra nyugati végpontja. Jelenleg Írott-kő a végpont, a településen már csak áthalad a túraútvonal. Természetesen mi is megálltunk pár percre a kápolna közelében található emlékkő mellett.

 

 

Végül a Szentháromság keresztek látványa foglalta tökéletes keretbe ezt a léleksimogató sétát a Szent Vid-hegyen.