Tavaszköszöntő túra

Hétvégén igazán kitett magáért az időjárás, itt Budapesten. Verőfényes napsütés, felhőmentes égbolt, kellemesen lengedező szellő. A kora tavasz jelei, ahogy a nagy könyvben megvan írva. Már alig vártam, hogy ismét kiruccanhassak egy jó kis sétára a budai hegyekbe. A Fenyőgyöngyéig mentem fel busszal ahol meglehetősen nagy tömeg és parkoló autók sokasága fogadott. Hiába, a jó idő sok embert kicsalogatott a természetbe. Igaz a nap végén láttam valamit, ami szintén oka lehetett a tömegnek, de erről majd a következő bejegyzésben... Az induláskor egy kicsit csendesebb részre vágytam, ezért ellenkező irányba, az Árpád-pihenő felé vettem az irányt. Lassan haladtam felfelé az ösvényen, közben távcsővel figyeltem a madarakat. A meredek hegyoldalnak köszönhetően egy szinten figyelhettem meg a fatörzseken serénykedő fakopáncsokat. Munkájuk hangjától zengett az erdő. Felértem a pihenőhöz, ahol már elég sokan voltak. Napozó túrázók, a párás panorámában gyönyörködő turisták, tízórait majszoló családok, játszó gyereksereg, kutyasétáltatók és még sorolhatnám.

"S.O.S. Bajban az erdő!"

A tavaly december nagyon komoly ónos esőzéssel indult, súlyos problémákat és károkat okozva ezzel szinte az ország egész területén. Januárban, a Budai-hegységet járva szembesültem csak igazán a helyzet súlyosságával. Az erdők akkori állapota és látványa sokkolóan hatott rám.

A csend és nyugalom félszigete

Mostani sétánk célja az "Y" alakból adódó félsziget csúcsa volt. A gátról leérve egy rövid homokos-fövenyes szakasz következett, ám hamarosan már az őszi erdőben kanyargott a kis ösvény. A víztározó kiváló horgászparadicsom annak ellenére, hogy tilos csónakkal vízre menni. A vízminőség védelme érdekében csak a vízügyi szakemberek szállhatnak vízre, ha a munkájuk vagy valamilyen mérés, vizsgálat úgy kívánja. A parton viszont több tucat horgászt láttunk, komoly felszerelésekkel. A szokásos halfajok mellett amur, compó és balin is horogra akadhat. Körben a parton meglehetősen sok túrázót és pihenő embert láttunk.

Lázbérci-víztározó

Következő kirándulásunk célpontja a Bükki Nemzeti Park területén található. Kazincbarcika felől érkezve, a főútról lekanyarodva egy festői útszakasz vezet Szilvásváradra. Nagyjából féltávon - Bánhorváti és Dédestapolcsány között - egy magas jegenyékkel szegélyezett bekötőútnál feltétlenül érdemes megállnunk. Ez vezet ugyanis a jelenlegi célpontunkhoz, a Lázbérci-víztározóhoz.

  

Madárgyűrűzés a réten

A meghirdetett programra a kora reggeli hideg ellenére is szép számú csoport gyűlt össze. Éjjel kemény fagyok lehettek errefelé, az útszéli pocsolyákon vastag jégréteg feszült. Néhány gyerek megpróbálta megtörni kővel és ágakkal, de nem jártak sikerrel. Nem sokkal 9 óra után Zoli kiadta az indulási parancsot, elindultunk a célterületre. Az MME szakemberei már jóval korábban elkezdtek itt dolgozni. Mire mi megérkeztünk a befogó hálók már álltak és az első madarak is belerepültek. Türelmesen várták, hogy a szakértő kezek kiszabadítsák őket.

Felsőrákosi-rétek

Ismét rá kellett döbbennem, hogy hogy rohan az idő. Január eleje óta nem voltam sem kirándulni, sem fotózni. Hol a rossz idő, hol munka vagy egyéb elfoglaltság miatt. A napokban kaptam egy MME hírlevelet, melyben ismét terepprogramra invitálták az érdeklődőket. Az időjárás előrejelzés jó időt mutatott, így úgy döntöttem. hogy megyek. Szombat reggel volt a találkozó és a túra célpontja a Felsőrákosi-rétek voltak.