A Petőfi-fa

2021.09.14.

A Túr-bukóról írt bejegyzésben már említést tettem Nagyarról és a falu szélén álló híres kocsányos tölgyről. Így a kastély megtekintése után visszafordultunk a szatmárcsekei útra és pár perc múlva meg is érkeztünk a Petőfi-fához. Az emlékparkba egy szépen faragott székelykapun léptünk be.

A helyszínen kihelyezett rövid ismertetőből idéznék néhány mondatot:

"Kétszáz évvel ezelőtt a Szatmári-Tiszaháton még szinte ősi, érintetlen természet honolt. A folyók ölelésében megbújó egyutcás falvak körül sűrű erdők, rétek, lápok, mocsaras területek váltották egymást. Ezen a helyen és amerre csak a szem ellát, egykor hatalmas erdő terült el, ám mindebből napjainkra egyedül a Petőfi-fa élettelen törzse maradt meg."

"Petőfi Sándor 1846-ban járt először községünkben, ahol Luby Zsigmond és Luby János földesurak látták őt vendégül. Bár a költő 1847 februárjában Pesten keltezte versét, mégis a nagyari táj nyújtotta az élményanyagot A Tisza című költeménye megírásához. A költeményben megénekelt "máramarosi bércek", azaz a Máramarosi-havasok csúcsai jó időben szépen láthatók a Nagyar határából. A község és a Tisza között elterülő részen volt a Luby család gyümölcsöse, mellette pedig a versben tanyaként említett kerülőház. A Tisza túlsó partján a jelenlegi Túr-torkolattal csaknem szemközt a Lubyak vízimalma zúgott, a cserjés nyílásán át pedig Tarpa "kis falucska" templomának tornya volt látható."

"A költő a szomszédos Csekébe menet és jövet a többi nagy fa társaságában valószínűleg látta ezt az utókor által, emlékére róla elnevezett hatalmas tölgyet is, amely élete delén húsz méter magas, harminc méter koronaátmérőjű, hat és fél méter törzsátmérőjű volt. Sajnos a fát régóta betegség emésztette. Előbb a lombkorona fél oldala pusztult el, egy gondatlan tűzgyújtás a belsejében okozott károkat, egy vihar pedig leroppantotta a másik felét is. A község által emelt erős támasztékkal csupán a szenvedését sikerült enyhíteni. A faóriást 1995-ben egy villámcsapás végleg a földre terítette."

"A község a Petőfi-hagyomány őrzése céljából tudatosan, előre gondoskodott a Petőfi-fa utódjáról. 1988-ban az egykori Nagyar-Kisar Közös Közösségi Tanács a Petőfi-fa makkjából felnevelt egy csemetét, amelyet aztán visszaültettek az akkor még élő "szülő" mellé. Az utód mostanra már több mint negyedévszázados, s reméljük, hogy sok száz éven át hirdeti majd, hogy Petőfi Sándor az 1846-47-es években Nagyaron járt."

A famatuzsálem törzse körül számos további facsemetét láttunk.

 

Az eperjesi bükk, a dömsödi tölgy, a koltói som, a székelykeresztúri vadkörte fiatal testvérfái őrzik az öreg tölgy örök álmát. 

 

 

Gyorsan eltelt ez a nap is, ideje volt visszaindulnunk a szállásunka. Pár percre még megálltunk a falu református temploma előtt, mely szintén része a Középkori Templomok Útjának. Sajnos zárva volt, így csak egy külső fotó készülhetett róla a késő délutáni fényekben.