In Memorian - MALÉV

Február 3. A magyar repüléstörténet egyik legszomorúbb napja. Ma öt éve, hogy végleg leállt a MALÉV. Aznap - egy másik platformon - megírtam a gondolataimat, lejegyeztem a történéseket. E szomorú évforduló kapcsán most úgy döntöttem, hogy az akkori írásomat itt is megosztom az olvasóimmal.

"Múlt héten kezdtem el egy több részes madárfotó sorozat posztolását. Nem gondoltam, hogy a következő írásnál nekem is ki kell tennem a "Breaking News" feliratot és más fajta madarakról valamint nemzeti légitársaságunkról, a Malév-ról kell majd írnom.

Vége. 2012. február 3. péntek reggel 06.00. 66 év repülés után után ma reggel végleg földön maradtak a magyar légitársaság gépei. Nem tisztem és nem is szeretném kommentálni mi és miért történt, hogy jutottunk idáig. A téma sem igazán illik a blogom profiljába, de úgy éreztem írnom kell, több okból kifolyólag is. Bár ha jól belegondolok a Malév egy magyar hungarikum volt, tehát itt a helye a blogban. A függőleges vezérsíkokra, szárnyvégekre festett nemzeti színekkel kis hazánkat képviselte világszerte.

  

Repülés, Malév. Csak egy szó és egy név. Számomra mégis sokat jelent(ett). Az ujjaim nem akarnak engedelmeskedni, hogy mindezt múltidőben írjam le. Pedig meg kell szoknunk, egy emberöltőnyi történet ért ma véget. Mit jelentett számomra a Malév? Az eddigi életem jelentős részét. Ez a cég volt az első munkahelyem, 16 évet húztunk le együtt. Kezdő fiatalként ott lehettem a Malév utolsó Il-18 típusú repülőgépének utolsó repülésére való felkészítésekor. Többek között dolgozhattam Tu-134 és Tu-154 típusokon. Az alábbi képet egy Facebook oldalon találtam, sajnos azt nem tudom ki készítette. Számomra ez volt az igazi hőskor, hiszen konkrétan ezeken a gépeken dolgozhattam. Legtávolabb az LRI JAK-40-es repülőgépe látható és közeledve Tu-154B2, IL-18D, valamint Tu-134A3 típusok.

Még egy fotó a hőskorból, az IL-18-as flottáról.

Aztán a változás szelével jöttek az első nyugati gyártmányú géptípusok (B737), ám ekkor én is váltottam és a légi ipar egy másik területén próbáltam ki magam.

  

A Malévnál ismertem meg feleségemet, akivel azóta is boldogságban élünk. Rengeteg baráttal, ismerőssel, vidám pillanattal, történettel lettem gazdagabb.

  

A ma reggel is a szokásos korai készülődéssel kezdődött. Egyszer csak megcsörrent a mobilom, édesanyám hívott. Tudja, hogy reggel percre pontosan tervezve van minden, így csak valóban fontos esetekben szokott hívni. Tőle hallottam először, hogy a televízióban megszakították az adást és bejelentették a szomorú hírt. Két gép ragadt kint csak külföldön - az egyik Dublinban a másik Tel Aviv-ban. A héten több média is hangoztatta, hogy elkerülhetetlen lesz a leállás. No, de máris, azonnal? Olyan hirtelen történt. A napi híradásokból mindenki nyomon követhette az eseményeket, nagy volt a káosz. A jelenlegi munkahelyemen is sok plusz munkát adott a kialakult helyzet. Többször beszéltük még "malévos" volt kollégákkal. Mindenki kétségbeesetten néz a jövőbe, most mi lesz? A külföldi légitársaságok is azonnal lecsaptak a váratlan piaci lehetőségre. Ez természetes az itt rekedt utasok szempontjából, de vajon lesz-e esély egy új nemzeti légitársaságot létrehozni és ha igen mi marad meg a Malév piaci pozícióiból? Az egyik kollégám üzleti úton járt kint Varsóban, ma érkezett haza. Leszállás után készítette a buszból a következő fotót. Nagyon szívfacsaró pillanat, földön az egész Malév flotta.

  

Délután hihetetlen gyorsasággal már arról szóltak a hírek, hogy este visszaviszik az összes gépet Shannon-ba, ahonnan lízingelte a Malév a gépeket. Borzasztó érzés ezt hallani olyan embereknek akiknek élete a repülés. Az irodában ülve hallgattuk a torony és az induló gépek kommunikációját. Este fél hét után indult az első gép, amely a HA-LOK volt. E gép kapitánya azt mondta a toronynak, hogy "Indul a fekete sereg". A második felszálló gép a HA-LOU, mely felszállása után visszafordult és teljes kivilágítással még egyszer, búcsúzóul áthúzott a repülőtér felett. A torony megadta a szükséges repülési adatokat. A gép kapitánya ennyit kért: "Kérlek ismételd meg, olyan jó még utoljára hallani az éterben, hogy Malév". Már csak ketten voltunk az irodában férfiak, de mindketten megkönnyeztük ezt a pillanatot - nem szégyellem leírni. Szépen sorban folytatódtak a felszállások. Gyakran használjuk a Flightradar24 weboldat, ha egy számunkra fontos gépet kell követnünk, vagy valamelyik partnerünknek kell információt adnunk. Az említett torony kommunikáció mellett itt is nyomon követtük a gépeket.

Érdemes megnézni a bal oldali "Comment" bejegyzést: "Returning to lessor. Bye, Bye Malev", azaz "Vissza a bérbeadóhoz. Viszlát Malév".

Nyáron tettem egy fotósétát Pilisborosjenőn. Akkor csak kedvtelésből lőttem egy fotót a fejem felett forduló Malév gépre. Álmomban sem gondoltam, hogy ez lesz az utolsó fotóm Malév gépről.

  

Egy történet véget ért, most már történelem. Hálás vagyok a sorsnak, hogy hosszú évekig a részese lehettem.

  

Bye, Bye Malev..."

Ez történt öt éve. Aznap úgy gondoltam, hogy ezt le kellett jegyeznem, lezárult a történet. Másnap azonban belekezdtem egy második posztba is...