Kápolna és remeteház

2022.11.08.

Szent György-hegy, Örömhírvétel kápolna

A romos Emmaus megtekintése után továbbindultunk a turistaúton. A következő célpontunk egy újabb papi remetelak volt. A korábban látott fotók alapján számomra ez volt az egyik legjobban várt helyszín a hegyen. Ezért a gyaloglás közben végig azért fohászkodtam, hogy csak legyen otthon az atya. Végre odaértünk.

A bokrok, az erdő és a hegyoldal ölelésében egy szép tisztáson megláttuk az épületegyüttest. Csend. Túlságosan nagy csend fogadott minket. A lak bejárati ajtaja előtti kulcsra zárt vasrács pedig végleg eloszlatott minden kétséget. Nem jártunk szerencsével, nem volt otthon az atya. Körbejártuk az épületeket, készítettünk néhány fotót, de az igazi csoda amiért jöttünk az odabenn lett volna.

 

Várakoztunk még egy keveset, majd szomorúan búcsút intettünk a kápolnának és folytattuk az erdei sétát. A lábunk alatt zizegett az őszi avarszőnyeg, az égen pedig egyre vastagabb tejszerű felhőréteg tompította a napfényt. A feleségemnek nyár végén volt egy balesete, amely sajnos lábujjtöréssel is járt. Szerencsére már meggyógyult, de arra nagyon odafigyeltünk, hogy lehetőség szerint ne kapjon még nagy terhelést a túra során. Nos ez a turistaút eddig elég könnyen járható volt, mígnem elértük ezt a részt.

 

A hegyoldalról legördült bazaltfolyás miatt rendkívül instabil volt az ösvény egy gyógyuló láb számára. Nem beszélve a tucatnyi kidőlt fáról amin még át is kellett volna másznunk. Ezért úgy döntöttünk, hogy innen visszafordulunk. Úgy 15-20 perc gyaloglás után értünk vissza a kápolnához. Örömmel láttuk, hogy a vasrács immáron nyitva volt, az ajtó előtt pedig egy vizsla feküdt. Reménykedve léptünk be újból a kis tisztásra...