Bazaltorgonák tövében

2022.11.09.

 

A barlangtól alig pár percnyi járásra máris megláttuk a fák között megbújó Kaán Károly kulcsosházat. Itt fordult az ösvényünk a hegyoldal irányába.

A tanúhegyek formájuk alapján két csoportra oszthatók, cukorsüveg és koporsó formájúakra. Ez utóbbiak jellegzetes képződményei a bazaltkőzsákok. 

A Szent György-hegy híres bazaltorgonái 20-25 méter magasak és néhol elérik a 1,5 méteres szélességet is. Óvatosan lépkedtünk felfelé a meredek lépcsősoron, lassan elmaradtak a fák és végül teljes szépségében láthatóvá váltak a bazaltkőzsákok.

Az oszlopok lábánál állva szinte törpének éreztük magunkat.

 

 

A fejünk fölött egy szétágazó fakoronáról folyamatosan apró bogarak és pókok "zuhogtak" a nyakunkba. Nagyon zavaróak voltak a fotózás közben, nem is nagyon értettem, hogy honnan és miért kaptuk azt az égi áldást.

Valamivel odébb aztán megszűntek a mesterséges lépcsőfokok. Erősen köves és bizonytalanul járható ösvényen kellett volna folytatnunk a túrát. Itt fordultunk vissza.

Hogy jöttek létre ezek az oszlopóriások? Több millió évvel ezelőtt a vulkán kráterét izzó lávató töltötte ki. Később a tó kihűlése térfogatcsökkenéssel járt, emiatt a szilárd lávakőzetben hajszálrepedés hálózat alakult ki. Ezek aztán az erózió miatt egyre csak tágultak, majd a kőzet oszlopokra tagolódott. Némely oszlopok a természet pusztító hatása miatt elveszítették az alapjukat és egyszerűen ledőltek. A törmelékükből jöttek létre a kőfolyások.

 

Az ösvény végén ismét feltűnt a kulcsosház homlokzata illetve a túrázók által épített kis kőpagodák sokasága.

Szent György-hegy