Láthattuk a csodát!

2022.11.08.

Szent György-hegy, Örömhírvétel kápolna 

 

Bár a vizsla barátságosnak tűnt, de én azért tisztes távolságra álltam meg tőle. Hangos köszönésemre kinyílt az ajtó és kilépett rajta Márton atya. A kérésünkre azonnal magához vette a kápolna kulcsait. 

Szinte a lélegzetünk is elállt az elénk táruló látványtól, végre láthattuk hát ezt a csodát! A kápolna belterében uralkodó félhomály ellenére is szinte ragyogtak a színek.

 

Márton atya a Görögországban és Franciaországban eltöltött hosszú szerzetes évek után tért haza. Az eredetileg kőfaragó és kőszobrász végzettségű atya először a romos présházat újította fel és tette lakhatóvá. Majd a tervei alapján támogatók segítségével felépült ez a kápolna is. Az egyhajós szentély festése még jelenleg is folyik.

Megtudtuk, hogy a faliképeket Csincsi Arnold festőművész 2016 óta festi a szabadidejében. A jelenleg Kaposváron oktató szaktanár festészeti munkáiban elsősorban a falfestészet és a liturgikus tér kapcsolatával foglalkozik.

 

A mész-habarcs vakolatra mész kazein, tojástempera és alkalmanként aranyfüst használatával festődnek fel a faliképek.

 

Az ikonosztáziont itt kisebb táblaképek helyettesítik.

Jobb szélen az esemény, mely egyben a templom névadója is.

A kupola valamint a mennyezeti rész festése már elkészült. Az oldalfalakon viszont még festésre várnak az előrajzolt alakok.

A fotózás közben természetesen sokat beszélgettünk Márton atyával. Elmondása szerint a végzéseken (a szent liturgia és a paraklisz, ami könyörgő ájtatosság az Istenszülő Szűz Máriához) alkalmanként részt vesznek a környékbeli hívek is, de arra is van példa, hogy csak magányosan végez.

A kérésemre pár pillanatra elhúzta az oltár előtti függönyt is. Így többek között láthatóvá vált Aranyszájú Szent János faliképe is, aki anno összeállította a napjainkban is végzett szent liturgia szövegrészét.

A kápolnában korábban már látogatást tett Kocsis Fülöp érsek-metropolita is. 

 

 

Nagyon hálásak voltunk Márton atyának, hogy megmutatta nekünk ezt a csodálatos szentélyt. A kápolna megtekintése ugyan ingyenes, de mi szerettük volna legalább jelképesen támogatni a fenntartását. Érdeklődésemre, hogy hol található a persely, az atya mosolyogva csak ennyit mondott - az itt nincs, a tenyerem a perselyem. További jó egészséget kívánva köszöntünk el és folytattuk a sétát vissza a Lengyel-kápolnához.

Ekkorra már a kápolna homlokzati részét érték a késő őszi napsugarak.

Az uzsonnánk elfogyasztása után még mindig maradt egy szűk órácskánk sötétedésig. Vétek lett volna elpazarolni ebben a szép időben...