Délutáni fényjáték

2022.11.09.

 

A Bazaltorgonáknál eltöltött idő alatt teljesen befelhősödött. Az erdőben gyalogolva szentül meg voltunk arról győződve, hogy aznapra kifogytunk a fényekből. Odalenn a völgy is szürkés párába burkolódzott.

 

 

Talán meghallhatták a beszélgetésünket odafenn az égiek és úgy döntöttek, hogy a Mennyország körút a nevéhez méltóan, szép fényekkel búcsúzzon el tőlünk. Nem tudom, de mire leértünk a legmagasabban lévő szőlősorokhoz, az ég színe kezdett kékbe fordulni.

 

Pár perccel később pedig szinte egy pillanat alatt kitisztult felettünk az ég, immáron verőfényes napsütésben pompáztak a szőlősorok.

 

A völgy túloldalán a szürke felhőtömegen is át-áttörtek a napsugarak.

 

 

A csúcsra visszanézve a felhőtlen kék eget látván kicsit bánkódtunk, hogy a Bazaltorgonáknál éppen nem volt szerencsénk a fénnyel. No, de se baj - majd legközelebb!

 

A távolban jól látható volt a Szigligeti vár sziluettje.

 

 

Egy "toszkán" hangulatú fotó.

 

 

 

A következő fotó az Oroszlánfejű-kútnál készült. Itt szólított meg minket egy hölgy, kedvesen arról érdeklődött, hogy honnan érkeztünk. 

 

Mint kiderült korábban ők is a fővárosban éltek, de pár éve úgy döntöttek, hogy feladják a nagyvárosi létet és itt a hegyen kezdtek új életet. Végül egy elég hosszú és érdekes beszélgetés kerekedett ebből a találkozásból. A megtalált nyugalomról, az alkalmazkodásról, a változásokról, a felmerülő nehézségekről, az évszakokról, a termőföldről, a szőlőről, a hegyközösségről, egymás segítéséről. A beszélgetés végén a Lengyel-kápolna tövében köszöntünk el egymástól. 

Elszaladt az idő, a Nap lassan közelített a horizonthoz, de nekünk még volt aznapra egy rövid program betervezve...

Szent György-hegy, Lengyel-kápolna